Ez normális, ha igy érzünk?

Nem tudom 15:34-est miért kellett így lepontozni. Én részben(!) egyet értek vele.

Ezt a kérdezőnek kell érznie, hogy MI is az, ami fárasztja és miért. Nekem is mindig volt állatom otthon, kertes házban, aztán elköltöztem, és 1 hónappal ezelőttig állat nélkül tengődtem... Aztán lett 2 lakás-macsekunk és hiába imádtam őket első perctől, és készültem rájuk fogantatásuktól, az első pár napban egyszerűen képtelen voltam felhőtlenül örülni nekik, állandóan aggódtam, figyeltem hova másznak, mi esik rájuk, hova pisilnek, mikor éhesek, nem bolhásak-e, nincs-e bajuk, stb-stb... és ez idegileg rettenetesen lefárasztott, de most alig 1 hónappal később beleőrülnék, ha nem lennének, pedig 1 hónap nem sok idő.

HA(!) ilyen dolgok fárasztják a kérdezőt, akkor szerintem az igenis előjöhet 1 nap után, és meg fog szűnni... de ha az, h játszani kell vele meg törődni, stb.. akkor egyetértek a többiekkel.

Ne kísérletezgessetek,keressetek neki gazdát,mielőtt túlzottan megszeret titeket.Vegyetek plüsskutyát vagy tamaghocsit.Ha 1 nap után unjátok,később sem lesz jobb.

Gyereket ne vállaljatok majdan,azzal is gond lesz én nem lesz könnyű "megszabadulni"tőle,mint a kutyától.

Nem zavar hogy le lettem pontozva, mert tudom hogy igazat és jót írtam, méghozzá tapasztalatból, és a lepontozás nem a beírásomnak szólt, hanem mert néhány embernek ez a hobbija :)

Kérdező majd írd meg azért hogy alakulnak a dolgok!

Én csak annyit tudok hozzáfűzni hogy az ilyen ember ne tartson kutyát!

Jobb szeretsz unatkozni? Ez nevetséges, le lehet pontozni de mint 4 kutya gazdájaként , azt mondom neked hogy te jobb szeretsz lustálkodni , egész nap tv-t nézni , vagy nem tudom mit csinálsz egész nap. Te tehernek érzed azt aki téged feltétel nélkül tudna szeretni , de te ezt nem adod meg neki , és azt ajánlom neked hogy SOHA ne legyen többet kutyát , és örök életedre unatkozz ha neked ez tetszik!!!!

1 nap alatt hogy lehet kifáradni?? haha

15:34nek én nem pontoztalak le, szerintem is jót írtál akkor is ha nem értünk egyet teljesen. Én is meglepődtem, hogy ennyire le lett húzva a pontszámod.

Bár az enyém is, pedig én teljesen mást írtam, szóval már nem kellene meglepődnöm semmin.

Hát.... ez nehéz kérdés.

Engem gyerekkorom óta állatok vesznek körül (nem félreérteni!). Megszoktam a jelenlétüket, és mindíg szerettem őket. Én az első kutyámat 6 éves koromban kaptam, és az első pillanattól kezdve, hogy megláttam állandóan vele akartam lenni. Játszani, figyelni ahogy alszik, minden lépéséről tudni akartam.

Soha nem untam egyik kutyánk közeledését sem. Persze néha fárasztó, de amikor már tényleg terhes a jelenléte, akkor is megsimogatom, mondok neki néhány kedves szót, és annyit fűzök hozzá a végére, h menj most a dolgodra szépen, játszottunk eleget. Vagy azt, h ne haragudj, most nem érek rá, ugyanúgy mint egy családtagnak.

Az a lényeg, hogy minden nap foglalkozni kell vele, és kialakítani a bizalmi kapcsolatot. Meg kell nyugtatni, hogy minden nap megkapja a napi odafigyekést, és akkor kiegyensúlyozott lesz.

Ha erre nem érzitek, hogy fel lennétek készülve, akkor jobb lenne a kutyusnak mielőbb visszakerülni, h jobb sorsa legyen másnál.

Ismertem pár velem egykorút gyerekkoromból, akiknek nagyon kellet kutya, de hamar rá untak. Csak addig tetszett nekik a dolog, amíg új volt, utána a kutya bánta.

Szóval ha úgy érzitek inkább terhes a vele való foglalkozás, mint hogy örömet okozna, akkor mielőbb adjátok vissza! Nem ítéllek el benneteket, egyszerűen nem vagytok még erre felkészülve. Lehet nem is lesztek, mert más jobban foglalkoztat titeket. Nem baj!

Az viszont nagyon szinpatikus, hogy mások véleményét is megkérdezitek, akik esetleg tapasztaltabbak ezen a téren, mert ez szerintem arra utal, hogy felelősséget éreztek a kutyus iránt. Inkább jobb időben rájönni, hogy esetleg mégsem akarjátok, minthogy nektek, és a kutyának is később rossz legyen.

A döntés a tiétek.

Kívánom, h sikerüljön megfelelően átgondolni, és meghozni,h mi legyen.

Szisztok!