Miért van az, hogy itt a labradoron meg a goldenen kívül semmilyen kutyát nem ajánlanak első kutyának?

én nem ajánlom a retrievert első kutyának, csak olyanoknak akik le tudják mozgatni....

Figyelj ismerd meg a fajtát, ismerkedj meg olyanokkal akiknek ilyen van. keres egy jó tenyésztőt, őúgyis feltesz neked egy csomó kérdést. És dönts utána

azért ajánlják sokan ezt a két fajtát,mert kevesebb neveléssel is beérik és úgy is tökéletes lesz,legalábbis amelyik ismim labit tart ez a véleménye , egy német juhászhoz vagy egyéb kutyafajtához sokkal több nevelés szükséges ahhoz hogy megbízható kutya legyen..

de mindenki olyan kutyát válasszon amelyik neki tetszik és ki tudja elégíteni mind szellemileg és fizikailag!!

Ha nagyon elkötelezett vagy egy kutyafajtával szemben, akkor válaszd azt. Ha keményebb, nehezebben nevelhető fajta, akkor vidd kutyaiskolába.

Csak tudod sokan megveszik, és nem nevelik normálisan. Egy goldent nehezebb elrontani, és nehezebben nő a fejedre.

Nah nekem aztán ajánlhatott mindenki amit akart, meg mondhatott a szeretett fajtámról bármilyen rosszat, akkor is az kellett nekem.:D És most 18 évesen van egy jól nevelt huskym, akivel nincs semmi probléma.:) És ő az első kutyám.

Szerintem is nevelés, foglalkozás kérdése az egész. Persze van könnyebben meg nehezebben nevelhető kutya, de foglalkozni kell minddel.

"Tegyük fel,hogy valaki nem egy szerencsétlen,utánaolvas a kutya igényeinek,ismerkedik és beszélget tenyésztőkkel,tapasztalatokat gyűjt."

Akire ez a leírás igaz, az nem tesz fel fajtaválasztásra vonatkozó kérdést. Szerintem.

Aki itt érdeklődik afelől, hogy milyen kutyfajtát válasszon, azok 90%-ának jó szívvel semmilyen kutyát nem javasolnék.

Számomra teljesen érthetetlen ez a sok meditálás, hogy ilyet igen, olyant ne, mert.... Nekünk 30 éve állandóan van kutyánk. Kertes házban lakunk, egy fontos szempont volt mindig, hogy a kutya hajlandó legyen megszokni, hogy a szomszédokat nem kell az örökös ugatással hülyíteni. Ha elindultunk új kutyát választani, arról mindig előre tájékozódtunk, hogy a fajta nem túl hangos-e. 4-5 kutyát megnéztünk, s mindig azt választottunk, amelyik a szemeivel megkérdezte, lesztek-e a gazdim. Soha semmi problémánk nem volt. Mindegyikkel sokat foglalkoztunk, a mostanival is ezt tesszük. Volt már német juhász, foxterrier (na, ő egy kicsit hangos), husky, most tacsi van. Szerintem ha szereted a kutyát és ő ezt érzi, elfogad falkavezérnek és nagyon jól tudod kezelni.

Olyat válassz, ami küllemre tetszik, első perctől barátságosan viszonyul hozzád. Egy menhelyes ismerősöm azt szokta tanácsolni a hozzá fordulóknak: Ha a kutya választ gazdit, akkor nem viszik vissza. Ők nem szeretik az olyan gazdijelöltet, aki rámutat egy kutyára, hogy neki pont ez kell, anélkül, hogy a kutyának is lehetőséget adni, hogy megnézze magának a gazdijelöltet. Ez a vásárolt kutyák esetében is igaz lehet. Ha nem vagy szimpatikus a kutyunak, pokol lesz az életetek együtt.

Én nem szoktam fajtát ajánlani.

Inkább a hozzáálláson kellene változtatni, és akkor bárkinek lehetne bármilyen kutyája.

Sok ember csak hiszi, hogy tudja, "mi az a kutya".

Vagy azért, mert elolvasott 3 könyvet (és ebből 2 Cesar Idióta Millan), vagy azért, mert a kutyának kell víz, kaja, meg séta, meg egy ól oszt' kész.

Egy kaura és egy csivavára szinte teljesen azonos nevelési sémák vonatkoznak, ilyen szempontból tökmindegy, melyiket ajánlom.

Sajnos sok olyan nagyokos, mint Cesar tényként közöl hazugságokat.

Elmondják, hogy a farkasfalka alfája hogy nyomja le a szemtelenkedőt, és hogy ezért fordítsd a hátára és üvöltözz a kutyáddal és hagyd leszorítva, amíg "meg nem adja magát", ha ő is szemtelen...

(Ez amúgy azért is hülyeség, mert ilyen helyzetben "igazából" a domináns csak áll a szubmisszív felett, aki egyrészt önszántából veti magát hanyatt, másrészt meg védekezésképpen oda-oda kapkod a fogaival, de ettől még ez egy megadó magatartás.)

Érdekes, hogy Simon Gadbois 20 éven át figyelt meg természetes közegükben északi farkasokat, és ezalatt a 20 év alatt 1x történt ilyen fizikai lenyomás.

(Amúgy azért terjedhetett el a farkasokról a vérengző kép, mert többnyire fogságban élő, nem rokon egyedeket figyeltek meg, akik 3x agresszívabbak, mint szabadon élő társaik, ráadásul a kerítés a fiatal, ivaréretté vált egyedek elvándorlását is gátolja.)

A félretájékoztatott gazdi meg csupa jó szándékból megcsinálja ezt a kutyájával 1 héten 3x, vagy még sűrűbben.

El tudjuk képzelni, mekkora lelki nyomás ez egy kutyának??

Persze, a gyakorlati eredmény sokszor az, hogy a kutya úgy hunyászkodik meg, ahogy csak bír a gazda előtt, aki meg büszkén parádézik, hogy neki milyen engedelmes a kutyája...

Csak ez a kapcsolat nem bizalomra és szeretetre épül - ahogy egy farkasfalkában!!!- mert hogy ezt is kevesen tudják, hogy hierarchia tisztázása csak több család egyesülésénél, vagy nem rokon egyed falkába fogadásánál történik, egyébként sokkal több a barátságos, szubmisszív magatartás -, hanem megfélemlítésen, erődemonstráción stb. alapul...

(Ráadásul a kutya tiszteletét ezzel még ember nem vívta ki magának a földön, bárki legyen is olyan nagyképű és/vagy félreinformált, hogy ezt merje állítani.)

(Amúgy ha már a szubmissziónál tartok hadd jegyezzem meg, hogy a dominanciát is teljesen félreértelmezik, a dominancia egy interakció, semmi értelme azt mondani egy kutyára, hogy domináns. - Pedig ugye sokszor halljuk, miközben Fifi hágja a Bodrit, hogy "Hát a Fifi domináns".

Bizonyos helyzetben viselkedhet dominánsan valakivel szemben. De Fifi egymagában egy szobába zárva nem domináns...

Mellesleg meg arra a fogalomra, amire gazdák és sok kiképző a dominánst értik a - egy kutya egymagában - az asszertív kifejezést használjuk.)

Az is fontos, hogy falkának rokon egyedek csoportját hívjuk.

Ha valakinek van 6 kutyája, akkor nem falkája van, ha a kutyák nem rokonok egymással.

Ilyen természetellenes közegben (amikor több idegen egyedet összezárnak) általában lineáris hierarchia alakul ki.

De olyan is van, hogy a hierarchia hálózatos, vagy egyáltalán nincs is.

A hálózatos azt jelenti, hogy bizonyos helyzetben "A" a domináns, bizonyosban meg "B".

Ami még fontos!

Alfa: Mech, aki bevezette a kifejezést már megbánta, hogy megtette.

Az emberek elkezdték felnagyítani, félreértelmezni a jelentését.

Az alfa nem feltétlenül az erősebb egyed.

Az alfáé a szaporodás joga. (Ez egy nukleáris falkában az apa és az anya farkas, a kölykeik még nem ivarérettek, illetve ahogy azzá válnak, elhagyják a családjukat.)

Az alfa nem feltétlenül csak a legerősebb egyed lehet.

A lényeg a rátermettség, a vezetői készség, a tapasztalat, a sikeres vadászat...

Egy 1-2 éves farkaskölyök ivarérettsége előtt hiába erősebb fizikailag az apjánál, ha nincs meg a megfelelő tapasztalata a vadászathoz.

Akkor hiába támadja meg az apját, ha cserébe éhen döglik.

Szerencsére ez genetikailag is gátolt.

Nem akkor leszel "domináns", nem akkor lesz jó a kapcsolatod a kutyáddal, ha "kemény vagy".

Határozottnak kell kenni, igen.

Vannak bizonyos egyszerű szabályok. Én például mindig előbb eszem, mint a kutyáim.

(De kimehetnek előttem a kapun és rám ugrálhatnak - amit szeretek -, mert ennek valójában semmi köze a dominanciához - ahogy azt sok kutyaiskolában tévesen tanítják.)

Beígérni lehet és adott esetben kell is a "pofont", de elcsattannia nem kell - vagy csak elképesztő extrém esetben.

És őszintén, ki az az egészséges lelkű, szerető gazda, akinek jól esik bántania a kutyáját, ha sokkal békésebb módszerrel sokkal kiegyensúlyozottabbá teheti a kapcsolatukat, miközben ugyanannyira - ha nem hatékonyabban orvosolja a problémát?

Még felfoghatatlanabb számomra, hogy miért használnak parancsszavakat (ül,fekszik,...) annak a reményében, hogy a kutya ettől majd megtudja, ki a főnök...

A kutya tiszteletét elsősorban következetességgel nyerheted el.

Ehhez hozzásegíthet téged "hatalmi eszköz" is, mint a flexi, vagy a fojtó - bár azt ráncigálnám rajta, aki a kutyájára ráteszi -, de ez már egy kicsit "kétségbeesettebb" megoldás, csak már kialakult problémánál jöhet szóba a használata - és akkor is szükség van következetességre.

Ha elnyerted a kutyád tiszteletét, az azt jelenti, hogy a kutyát 3 méteren túl is irányítani tudod. (És nem flexivel:))

Először minden kölyökkutyának fekete-fehér, igen-nem szabályokat kell állítanod.

Próbálgatni fogja a határait. (Ezt teszik az emberek is gyerekként sőt párkapcsolatokban is.)

Ezt csak azért teszi, hogy megbizonyosodjon róla, erős, határozott vezetője van, aki mellett biztonságban érezheti magát. (Nem azért, mert domináns....)

Hogy működik ez a gyakorlatban?

Ha a kölyök kutyám rágja a papucsom, nem a fenekére csapok, nem pofán szorítom, csak jól rákiabálok.

(A pofaszorítást azért szokták javasolni, mert "az anyja is így teszi helyre". Nem. Az anyja nem okoz neki ilyen erős fizikai fájdalmat, és pláne nem ráncigálja meg a marjánál. persze, neveli, de mindig csak figyelmeztetésképp csattogtat, sosem élesen.)

Ha előtte nem szokott hozzá ehhez az ingerhez (tehát nem használod túl gyakran), akkor tökéletesen érteni fogja, hogy hoppáré, ezt nem szabad. (Az inger alatt a kiabálást értem.)

(Más helyzetekben moroghatsz, vicsoríthatsz is, ha úgy kényelmesebb.)

De a legjobb egy olyan szó, amit erősen, határozottan tudsz mondani, lehetőleg röviden, "morgásszerűen".

Ha megvan a tisztelet, akkor jöhet az árnyaltabb kommunikáció.

Ha az ember ezt megfelelően, jó érzékkel csinálja, akkor lehet része olyan élményekben, amit Csányi is leírt, hogy a kutyája 6-kor jött a pórázával, hogy a megszokott időben sétáljanak, Csányi meg épp egy levelet írt, és odaszólt a kutyájának, hogy 10 perc és megyünk.

A kutya a 11. percben visszajött.

Vagy amikor olyan kontakt van köztetek, hogy "a szemeddel hívod magadhoz".

Vagy hogy nem vezényszót használsz, hanem összetett mondatot, és mégis megérti a kutya.

Igen, van ilyen. Sajnos az elmaradott állattartás miatt ha egy átlag magyar ilyet olvas, általában el sem hiszi.

De a legszomorúbb, hogy rengetegen nem figyelnek a kutyájukra.

A kutya egy kellék az életükben.

Mert olyan cuki...

Vesz egy beagle kutyust, mert jujj lóg a füle és jaj azok a szemek, aztán csodálkozik, hogy a réten a kutyát nem tudja elengedni, mert elfut a p.csába.

Mert nem ismeri a kutyáját, irreális elvárásokat támaszt vele szemben. (értem ezalatt, hogy a beagle arra lett szelektálva, hogy 300 kutya egy irányba rohanjon, a "gazdával" 0 kapcsolata volt.)

Vagy még tipikusabb... csivava, mopsz, francia bulldog, "mini yorkie" és társaik... nem az a figyelem, hogy kutyaruhát veszek meg royal caninnal etetek és ügye vagyok mert chippes ivartalaníttatott a szaporítós kutyám.

Az teljesen más.

A figyelem az, hogy érdekel a kutyám, megismerem, és figyelek a személyiségéből és egyéb adottságaiból következő igényeire.

És mondjuk igyekszem olyan "közös akciókat" irányítani, amiben mindketten örömünket leljük.

Amikor a kutyasuliba bejön valaki rózsaszín uszkárral, vagy szöges-nyakörves pitbullal, már előre fogjuk a fejünket, hogy na, ezekkel a kutyákkal tuti gond lesz.

És nem azért, mert a kutya "domináns", vagy a kutya "rossz", vagy "buta",...

Hanem azért, mert a gazda nem figyel rá. Akkor a kutya miért figyelne? De a gazda elvárja...

Nem. A sorrend nem így működik.

A gazdák 90%-ának abból áll a kutyaiskolai képzésük, hogy megpróbáljuk finoman megértetni velük, hogy ne magukra figyeljenek 3 percre, hanem a kutyájukra.

Na mindegy, erről rengeteget tudnék mesélni, de mellesleg meg mások ezekért az információkért soktízezret fizetnek, tehát nem célom leírni ide instant a megoldásokat, mert az egyrészt szakértelmet kíván, másrészt kontrollt, mert lefogadom, hogy rögtön megindulnának a ferdítések.

Na szóval azért nem ajánlok fajtát, mert a kaut ugyanúgy ajánlott 6 hónapos koráig bent altatni a gazdával, mint a csivit.

Másfelől egy felelőtlen állattartó kezében a kau kicsit veszélyesebb "játék", mint egy öleb. (Az más kérdés, hogy szegény neveletlen öleb meg majd jól odafut megtámadni a kaut, és belehal a gazdája hülyeségébe, mégpedig abba, hogy nem vette a fáradtságot a kutya nevelésére mert a 3 kilós kutyát könnyebb a póráz végén rángatni, mint a 60 kilósat.)

És iszonyú elkeserítő és kiábrándító, hogy tudom, hogy az itt kérdezők nagy része nem venné a fáradtságot, hogy kicsit is utánaolvasson a dolgoknak, kicsit is a saját józan eszére és jóérzésére merjen támaszkodni, ha olyat olvas vagy hall, ami neki "gyanús"...

Inkább instant leveszik a polcról (és ez még a jobbik eset) Cesar Millan csodakönyvét, és várják a csodát.

(De sok olyan k.csög roha.t utolsó sz.rvérű i.ióta van, aki leadja a gyepire a kutyáját.

Láttatok már altatásba ráncigált kutyát, aki mereven fékez a póráz végén és sír és bepisil félelmében?

Ezt az érzést kívánom életük végéig azoknak, akik így kiszolgáltatnak egy kutyát, akit meguntak, vagy olyan kezelhetetlenné tettek, hogy elvadult és ezért lemondanak róla.)

Remélem, elég kielégítő volt a válasz.