Miért nem hajlandó egy kutya sétálni?

Abszolút türelmes vagyok vele, megyünk, amerre szeretné. Élete első két évét egy kertben, viszonylag nagy helyen, de elkerítve töltötte, különösebben nem foglalkoztak vele, sétálni nem járt. Aztán a gazdája kivitte autóval a közeli erdős területre, és ott elengedte. Onnan csavargott hozzánk. Egy éve van nálunk.

A furcsa az, hogy AKAR sétálni (nem egészségügyi okokból, kinti-benti kutya, a dolgát elvégzi a kertben), akárhányszor veszem a kabátom, már jön mellém, hogy ő is jönni akar, de aztán elsprintelünk a kábé 300 méterre lévő parkig, aztán a közepén visszafordul, és jövünk haza. A környéket ismeri, mert ha apukám is velünk jön, akkor bármerre mehetünk, nincs semmi, amitől megijedne vagy ilyesmi.

Olvastam egy csomót a falkavezérségről, de mindenféle gyakorlatokat ajánlanak, ami ennél a kutyánál egyszerűen kivitelezhetetlen. Kajával nem lehet jutalmazni, mert a kaja egyszerűen nem érdekli. Még a napi etetése is úgy megy, hogy apám egyenként dugdossa a szájába a falatokat, mert ha leteszi neki tálra, eszébe sincs enni.

Ahhoz, hogy határozottan tudjam irányítani a sétánál, először meg kellene tudnom állni vele, amikor rohan, de valami hihetetlen erő van benne. Próbáltam már, hogy nem fordulok vele vissza, hanem határozottan megyek tovább, de képes a hasán fekve, leszegett fejjel, négyfelé álló lábakkal húzatni magát. Ilyenkor visszafordulni sem normálisan szokott, hanem mint egy nikkelbolha ugrik egyet, és röptében visszafordul, aztán megindul. Csak apámnak fogad szót, meg a macskáknak, mert azoknak tart a karmától. Próbálom feljebbtornászni magam a rangsorban, de nem nagyon megy.