Mit javasoljak a gazdának, vagy mivel segíthetek a kutyuson?

Van egy egy éves yorki keverék kutyus a lépcsőházunkban. Fél éves kora óta ismerjük, amióta hazahoztuk a saját kutyánkat és bár a gazdájával nem szimpatizálok a kutyáink nagyon jókat játszanak. Egy pár hete nem találkoztunk velük és körbeérdeklődtem, hogy nem tudja-e valaki, hogy mi történt velük, de senki sem tudott semmit. Tegnap ismét találkoztunk velük és elég elkeserítő volt, amiket a nő mondott, ugyanis meg akarnak válni a kutyustól. Ennek pedig egész egyszerűen az az oka a nő szavaival élve, hogy "annak a kutyának nincs helye a lakásában, amelyik nem tud szobatisztává válni"!

Nekünk ugye 2 és fél hónapos volt a kutyánk, amikor elhoztuk és mivel a szobisztaságra próbáltuk mi is tanítani, nagyon gyakran voltunk lent vele. A nő elmondása alapján ő is ugyanígy sokat volt lent vele, de érdekes módon ritkán találkoztunk velük, pedig még ugyanazon az útvonalon is sétáltatunk. Tudni kell róla, hogy állandóan belekötött abba, hogy hogy neveljük a kutyánkat: minek a jutalomfalat? a kutya miatta menjen vissza, ne a jutlomért! Ehhez képest, mikor látta, hogy hatásos a módszer pár nap után nála is láttuk a jutalomfalatot!:D Tegnap éppen klikkereztem a kutyámmal, mikor jöttek és a maga cinikus stílusában kérdezte, hogy már kattogónk is van? Kutyasuliba nem járunk még vele? Nagyon nem tetszett neki, mikor mondtam, hogy tervbe van véve!

Szóval visszatérve a kutyára a leírása alapján a következő a probléma vele. Nap közben, ha úgy adódik a kutya fogja magát, lemászik a helyéről és pottyant egyet, aztán elbújik. Este ha nem alhat velük a kutya (szerinte) bosszúból bepisil és reggel ismét elbújik. Hiába mondtam neki, hogy az okát kell megkeresni és többet kell foglalkozni vele, az volt a válasza, hogy akkor mondjam meg mit csináljon, mert ő reggel 8-tól este 9-ig dolgozik (az is nagyon szúrja a szemét, hogy csak a párom dolgozik, de ő is sokszor itthon, így elég gyakran lent vagyunk a mi kutyánkkal). Egyébként van férje és 2 gyereke is, de már meg sem merem kérdezni, hogy ők ugyan miért nem nevelik a kutyát? Javasoltam neki, hogy keressenek fel egy szakembert, de az volt a reakció, hogy ugyan már, neki hamarabb lesz pszichológusa, mint a kutyának.:S Aztán mondta, hogy ha tudunk egy kedves családot, aki befogadná, akkor ő odaadja. Szerinte kertes házban lenne a helye, mert nem alkalmas arra, hogy szobatisztává váljon és ideális otthon az lenne neki, ahol vannak gyerekek és vagy nem dolgoznak a szülők vagy otthon teszik ezt, mert ez a kutya nem való dolgozó embereknek (ismét cinikusan megjegyezve).

Ezek után mit lehet mondani? Kettősség van bennem, mert egyrészt szeretnék segíteni, hogy a kutyust ne kelljen kiszakítani a helyéről, de a nő nem mutat túl sok érdeklődést a témával kapcsolatban, csak ha olyan megoldás lenne, hogy ne kelljen sok energiát, időt és pénzt rááldozni a dologra. Én ilyen megoldást nem tudtam kitalálni. Másrészt úgy érzem, hogy a kutya szorong, úgyhogy jobb lenne neki egy olyan gazdinál, aki tényleg foglalkozik vele és nem csak lehordja, ha véletlenül bepiszkít. Sürgős lenne a dolog, mert a gazdája azt mondtam, hogy már az utolsó utáni pillanatig várt, de elfogyott a türelme. Félek, hogy menhelyen végzi a kutyus, pedig hihetetlenül szeretetéhes és kedves kutya.:( Egyébként yorkinak vették a kutyát és 2-3 hónappal ezelőttig meggyőződése volt a nőnek, hogy ez bizony yorki, pedig egyértelmű volt még egy laikusnak is, hogy keverék (10 kg, göndör szőrű), aztán felvilágosítottuk és utána nem sokkal tűnt el. Szóval arra gyanakszom, hogy ez is közrejátszhat a dologban, bár elmondása szerint nagyon szereti a kutyát.:/