Ennyi mozgás elég egy border collie-nak? (le van vezetve)

1. Ha a kaja alatt a kutya reggeli etetését érted, cseréld fel. Kaja előtt vidd le reggel, utána már ne mozogjon egy darabig.

2. A du.-i 1 órás mozgatás oké, de késő du.-i is szükség lenne legalább még fél órára.

Ill. otthon is kéne fárasztanod agyilag.

Azt, hogy 1 hónapig kipróbálod ezt a "menetrendet" hogy érted? Elmennél egyedül, amíg nincs meg a kutya?

szerintem ez édeskevés egy bordernek, esetleg egy franciabuldognak elég...:)

és nem csak fizikai igényei vannak egy kutyának!... alapvetően az egész családnak foglalkozni kéne vele, a kölyökkori nevelése, szocializációja különösen sok időt és türelmet igényel, felelőségteljesen foglalkozni vele, következetesen nevelni, irányítani pedig egy életen keresztül....és ahogy korábban is írták előbb séta és utána kaja és fiatal korban 5-4-3 alkalommal kell etetni felnőtt korban is szerencsésebb kétszer, aztán időskorban megint lehet 3 alkalommal majd....és ez az egész több mint tíz évre szól! Egy átlag bordernek 3 óra séta minimum + a játék, minden nap...!+terelés, agility, kirándulás kijár nekik rendszeresen

"mert akkor nem a kertbe piszkítana, mert azt a szüleim se díjazzák. :/ Vagy másképp hogy lehet kutyakaki mentes kert? :O"

nekem nem border collie-m van, de a recept minden egyes kutyánál ugyanaz: vagy az első perctől kezdve arra tanítod, hogy saját területen kívül végezze a dolgát, vagy pedig minden nap kétszer körbe mész a kertben és összeszeded. Mondjuk kerten kívül is illő összeszedni, bárhol is jártok, akár erdőben, akár a Margit szigeten. :)

Két borderem van, nem mondom, hogy minta gazdi vagyok, de fogalmam azért talán van erről a fajtáról. :) Először is, a kennelt felejtsd el! Ennek a fajtának kínzás. Lehet benne tartani, ahogy lakásban is ha sokat mozgatják, de jobb ha napközben is tud izegni mozogni, futkorászni, kergetni kedvére madarakat, bármit. :)

Az, hogy kaja után viszed sétálni, az nem egyenesen arányos azzal, hogy akkor is fog kakilni szerencsétlen. Mit lehet tenni a kaki mentes udvarért? Szépen naponta-kétnaponta, ha lazábbak a szüleid, akkor hetente "felderítő kört" teszel az udvarban, lapát, zsák és aknamentesítesz! Nálunk is így működik.

Szép az, hogy így előre betervezel mindent, de hidd el utána a felét sem fogod tudni betartani. Ha még is, akkor minta gazdi leszel! :) Velem is sokszor van, hogy fáradt vagyok, nincs kedvem, de ha csak egy nap nem megyünk hármasban sétálni, akkor azt valamilyen tárgy bánja. Az egyik kutyus még csak 1 éves, ő még megtalál mindent. Slagot, locsolót, csapot, kis fát, virághagymákat, tényleg mindent! Ha unatkozik, akkor baj van!

Mindennap egy-másfél óra séta minimum (póráz nélkül, pórázzal több), emellett fél óra játék is belefér. Az enyémek ettől kellőképpen lefáradnak. Sok sok dögönyözés, ha kifújták magukat vacsora és így nyugiban vannak éjszaka.

A szőrük nem igényel extra gondoskodást, heti egy fésülködés elég, ha vedlenek, akkor 2-3 így kevésbé szórja szét a szőrét. Szerencsére ilyen szempontból nagyon jó ez a fajta, "igénytelen". Jól tisztul önmagától a szőrük, nincs erős "kutyaszaguk" sem.

Fel kell rá készülni, hogy te is fitt leszel mellettük. :) Egyik kutyám sem élvezi, ha eldobom a labdát ő meg visszahozza. Az idősebb azt szereti ha kergetem, ő pedig rohan előlem a labdával. A másik ezt egyáltalán nem élvezi, ő focizni szeret. :) Én is alaposan elfáradok a játékban.

Bevallom nagyon fárasztó néha, de ha ez nincs meg, akkor az idősebb depis lesz, a kicsi pedig szétrág mindent. Inkább maradjon épen minden és legyen két boldog és kiegyensúlyozott kutyám, mint ellenkezőleg. Ezért sokszor fel kell adnom a saját kényelmemet, de én vállaltam, tudtam mit vállalok és egyáltalán nem zavar, mert ők a legjobb barátok a világon és örökké "mosolyogni" akarom őket látni. :)

(Egyébként ha most láttad a Marley meg én című film elejét, akkor a mi lakásunk detto így néz ki, ha a kutyák nincsenek lefárasztva... Valahol le kell vezetni az energiát)

A kutya sulit is mindenképpen ajánlom, nagyon tanulékony fajta, de könnyebb az iskolában elsajátítani az alapokat, mint otthon "próbálkozni".

Nem igazán van. Őszintén szólva bennem is mindig ott az elhatározás, aztán amikor hazaérek az egyetemről este hulla fáradtan megmondom őszintén sokszor a francnak sincs kedve elmenni velük sétálni. Ilyenkor vagy megkérem anyut, hogy jöjjön velünk, egy kutyával könnyebb (ha este megyünk, akkor csak pórázon sajnos), vagy ha nagyon fáradt vagyok, akkor kint játszunk többet inkább az udvarban, aztán pihi. Ha délután hazaérek még világosban és szép az idő, akkor nincs gond, én is szeretek a szabadban lenni, ha pedig a párom itt van, akkor ő is hatalmas segítség, mert imádja a kutyáimat és ők is viszont. Ő rengeteget foglalkozik velük és ha az energiám 0, akkor is rávesz, hogy irány sétálni. :)

Erre gyógyír nincs, kifogást úgy is talál az ember ha keres. Nekem egyszerűen szívem nincs hanyagolni őket. Odajönnek hatalmas "vigyorral", bökdösnek, hogy foglalkozzak már velük, hozzák a labdát, az ölembe rakják, pucsítva állnak előttem. A szívem akkor lágyul teljesen el, amikor az idősebb megy és csörgeti a pórázt. :) Megtanulták mi az, hogy séta, ha kiejtem a számon, már repülnek az ajtó felé... Igazából ami engem sokszor életben tart az a hála és az a rengeteg szeretet amit kapok tőlük.

Egyébként nagyon érdekes, de ha pl beteg vagyok, akkor ők is sokkal nyugisabbak, nem mennének vagy játszanának mindenáron, csak fekszenek mellettem a földön. Viszont ilyenkor a szívem szakad meg, hogy kerülnöm kell őket, nehogy elkapják. Ilyenkor inkább anyu foglalkozik velük.

Amikor hozzánk a második kutyus érkezett, akkor anyu döntötte el, hogy jön, én elfogult voltam az öreggel szemben, úgy gondoltam nem tudnám megosztani a szeretetemet. Igazi kis idegesítő méregzsák volt, nem csinált mást mint evett, ivott és rágott, tépett szét mindent. Sokáig tartott megnevelni, hogy ne nőjön a fejünkre. Még most is sokat csibészkedik, de iszonyatosan szeretjük mindannyian és már el sem tudjuk képzelni nélküle. Még apu is oda van érte, pedig ő kifejezetten ellene volt a második kutyának. :)