Tudok még a kutyán segíteni? Ma délután megváltam tőle!

Ideiglenes befogadóként volt nálam egy kutyus. Eredetileg csak néhány hét lett volna, de fél év lett belőle, mert senkinek sem kellett, nekem nem volt szívem ketrecbe küldeni. Olyan már, mint a sajátom...

A saját életem alakulása miatt már nálam is SOS gazdikereső volt, bár itt nem a halál fenyegette...

Azt hiszem, átvertek.

A kontakt személy, aki a jelöltet szerezte (a haverját, ahogy ő hívta), kérdéses, hogy az-e, akinek beállította magát - elvileg annak az embernek a barátja vagy önkéntese, aki a kutyát mentette.

Ma minden maradék pénzünket és időnket beleölve elvittük a kutyát, mert állítólag nem tudott volna érte jönni az, aki szerette volna befogadni. Nem a szomszédba kellett mennünk...

A kontakt azt ígérte, hogy ivartalanítják, nehogy baj legyen, mert kan mellé kerülne (az ideiglenesem szuka).

Amikor odaértünk, kiderült, hogy a jelentkező srác anyja nem is tudott róla, hogy kutya érkezik.

Aztán kijött a srác is, és hamarosan ilyeneket mondott, hogy milyen szép pár lesz az ő goldija meg amit hoztam, és milyen gyönyörű fajtatiszta kiskutyák lesznek tőlük. AZ ÉN KUTYÁM KEVERÉK, ÉS AZ ÖVÉ IS! CSAK NAGYVONALKBAN HASONLÍT GOLDENHEZ, AZ ENYÉM PEDIG ANNYIRA SEM!

Akkor elkezdett forogni velem a világ.

De már nem tudtam visszakozni. Apa nem hozta volna haza, egyrészt, mert nekem is ez volt az utolsó napom (sőt, már ma el kellett volna utaznom, de sikerült áttennem holnapra), egy hétig nem is leszek itthon, apa is utazik el (kamionsofőr külföldön).

Másrészt, ő utálja a kutyákat, jobbára csak megtűri őket.

Ha én nem vagyok itthon, akkor felborul a rend, és az ideiglenes bántja a kisebbik kutyámat, az áprilisom pedig olyan, hogy alig vagyok itthon, így örültem, hogy van egy állítólagos komoly jelentkező, aki meg tud birkózni a "kutyám" igényeivel... Lehet, hogy a helyzet sürgősségét használta ki valaki...

A végén azért még megkérdeztem a fiút, hogy mi a kontaktember, vagyis az ő haverjának teljes neve, mert a telefonban egyszer sem hallottam ki jól a vezetéknevét. És nem tudta! Itt lett olyan érzésem, hogy egyszerűen átb@sztak! Ez lenne barátság...?

Akitől a kutya hivatalosan van, elérhetetlen ezidáig, nem válaszol emailre, telefon ki...

Van valaki köztetek, aki tudja, mit lehet tenni most? Elvileg örökbefogadási szerződést nem írt alá, így a kutya jogosan nem az övé, nem? S így törvényesen vissza lehet kérni, amint van hova mennie...?