Mit tegyek, amikor eljön a nap, hogy be kell adatnom a végzetes injekciót?

Pár nappal ezelőtt már feltettem egy kérdést, hogy: Ti hogyan éltétek meg, amikor tudtátok, hogy a kutyátoknak már nincs sok hátra". sokat segítettetek, de mindig kattog az agyam. A férjem közölte, hogy ő nem akar akkor ott lenni. Én azóta naponta birkózom a gondolattal, hogy milyen lesz nekem ott lenni és a szemébe nézni, megfogni stb. Arra gondoltam, hogy van egy szomszéd bácsink, akire mindig lehet számítani és a kutya is ismeri már sok éve. Szerintetek jó ötlet őt áthívni, hogy ott legyen amikor beadják az injekciót? Jobb volna a kutyának, ha a gazdija lenne vele? Persze úgy gondoltam, hogy az előtte lévő percekben megnyugtatom és megsimizem, mintha mi sem történne, de utána magára hagyom félig idegenekkel. Olyan szörnyű, össze szorul a szívem. Nem tudom mit tegyek. Sajnos úgy látjuk, hogy hetek, napok kérdése :-( Aludni sem bírok, néha már úgy érzem jobb volna túl lenni... Amíg jön utánam és eszeget, addig nem tudok dönteni.