Mit csináljunk, ha folyton sír a kiskutya?

Senki nem mondta, hogy rakd be a kutyát a takaród alá. Csak legyen veletek egy légtérben nagyjából, a szomszéd szobában, vagy a folyosón, ne kint a kennelben.

Kiviheted neki a pólódat is, csak nem biztos, hogy használni fog. Mondhatunk ilyen okosságokat, de aztán ne gyere tajtékozva, hogy jaj, nem működik.

J.F.: A kutyapszichológia, avagy tanuljunk meg kutyául-ebben benne van a lényeg-de ha bizonytalan vagy akkor kérj segítséget szakembertől

*****

ha most beengeditek, mint írtam, az nem azt jelenti, hogy örökre ez a rendszer kell működjön...

Egy ovis/kisiskolás is már a saját szobájában alszik.

Mint írtam, elég sok kutyával van tapasztalatom nem beszélve az ismerősök kutyáiról...

SENKI nem hisztizett, amikor kint maradt estére...

Nálatok ráadásul jól is fog kijönni a dolog, mert június-július körül jó idő lesz...

magától fog kikéredzkedni, hacsak nem egy pincsiről van szó...

HA mégis hisztizne, ott Ti rontottatok el valamit, amit nem olyan nehéz helyrehozni.

De ha egyébként nem kényeztetitek el mondjuk úgy, hogy a tányérotokból etetitek, akkor ilyen gond nem történhet meg.

Cserébe viszont sokkal könnyebben fogjátok tudni nevelni a kutyát, ez szintén tapasztalat.

ha ez meggyőz, az egyik kutyám ivaros kan Közép-ázsiai juhász.

nem egy hableány, ráadásul még a fajtáján belül is nagynak számít.

Amint hozzám került, velem aludt a szobámban.

(Tőlem alhatott volna az ágyamban is, de neki a földön kényelmesebb volt.)

(Februári születésű...)

3-4 hónapos koráig aludtunk így együtt, utána egyszerűen nem akart bejönni.

Jobban érezte magát kinn, a friss levegőn, ahol éberebben tud őrizni...

Most vagyunk túl a kamasz koron.

na most én ebből a kamaszodásból annyit érzékeltem, hogy 1x nem akart jönni behívásra, akkor sarkon fordultam és már jött is.

Ellenben apám, aki elkényeztette, nem tud lefeküdni mellé, mert a kutya megmorogja, pórázon úgy húzza, hogy szántani lehetne vele, behívás?... haha...

A kaját nem tudja kivenni a szájából, esélytelen, ha fáj a lába, nem engedi, hogy hozzáérjen, az orvoshoz pedig kézben kell cipelnie, miközben majd' megszakad a súlya alatt...

Ezzel szemben én 22 éves vékony lány létemre laza pórázon vezetem, ha behívom úgy dübörög felém mint egy golden kölyök, ha fáj a lába úgy csavargatom, ahogy akarom, (mondjuk ha tüske megy bele), a csontot akkor veszem el tőle, amikor csak eszembe jut, rá is fekhetek, nincs az az i.ten, hogy megmorogjon, az orvoshoz pedig egy savamra bemegy.

és ezzel a kutyával nem jártam kutyasuliba.

(az más kérdés, hogy egyébként nyárra ha minden jól megy kiképző leszek és más kutyáimmal voltam kutyasuliban, de érted, milyen különbségek lehetnek a gazda-kutya kapcsolatban?)

Nem azt mondom, hogy mindez CSAK annak köszönhető, hogy kiskorában én az "anyja" voltam.

De nagyon sokat számít!

ha én kérek valamit, szeretetből, lelkesen teljesíti.

ha apám, akkor az esetek 70%-ban oda se bagóz és max. masszőrként tekint apámra...