Mit csináljunk, ha folyton sír a kiskutya?

Akkor tulajdonképpen mi a kérdés?

Elmondjuk mi a megoldás, de te azt szajkózod, hogy a házba nem mehet be.

Eddig is a maximális időt vele töltöttétek és sír sír sír, de mást tenni nem tudtok. Egyáltalán miért tetted fel a kérdést? Hiszen úgyis csak annyit fogsz tenni, mint eddig.

Maradjunk annyiban, hogy szerintem a csökött agyúak nem mi vagyunk (csökött agyú az, aki odaadta és elhozta), ugyanis egy ennyi idős kutyának még az ANYJA és a TESTVÉREI között a helye. NEM pedig az udvaron kint, EGYEDÜL. Ha pedig már megtörtént az, hogy elszakítottátok, úgy kellene foglalkozni vele, ahogy egy ennyi idős kutyának kijár.

Egy válaszoló írta azt, hogy akár együtt is lehet aludni a kutyával, én speciel azt írtam, hogy vidd be a házba. De úgy látom, te csak a végleteket látod.

Már megint egy p.rasztnak próbáltam segíteni...

Szegény kutya.

Szerencsétlen kutya elkerült egy idegen helyre, senki nincs ott akit eddig ismert. Ne mondd már, hogy egész nap kint ültök vele a kertben, mert nem hiszem, hogy így lenne. Szerencsétlen azt se tudja hol van, kik vagytok ti, mivel még nem ismer titeket. Addig hiába adod neki a pólódat, ha egyszer fogalma sincs róla, hogy mit akarsz tőle. Két nap alatt még nem tekint a gazdájának, nem tudja, hogy neki ragaszkodnia kéne egy ismeretlen szagú ruhadarabhoz.

És ha már te nem fogod kint tölteni a napodat vele a kertbe, akkor igen, a kutyát kéne a házba engedni (anyukámék még a komondor kölyköt is beengedték az első hétben, utána már kint aludt, csak este ment be egy "tisztelet körre", de 1-2 hónap után egyáltalán nem jár be a házba). Ettől nem fog beszokni a kutya, de csak fokozatosan lehet "kiszorítani" a ti életteretekből.

Úgyhogy akármeddig csökött agyúzol, akkor is ez a baja a kutyának.