Miért akarnak az emberek teljesen más feladatkörbe belekényszeríteni egyes fajtákat?

mert a csapból is az "olyan a kutya amilyenre nevelik" maszlag folyik...

holott ez úgy lenne kerek, hogy saját képességein, ösztönkészletén belül / ahhoz képest lesz olyan, amilyenre nevelik.

Egyet értek az előttem szólókkal, még hozzátenném, azért az sem semmi, hogy ha azzal a leonbergivel (én beagle-t is láttam de a legdurvább: kaut és káj-t is) beállnak ŐV-re, mi az i.tennek nem világosítják fel a gazdikat a csibészek?

Azért, mert a legtöbb csibész és kiképző sem tudja, mi merre hány méter.

(Így egyszer az egyik csibész majdnem elvesztette a lábát, mert azt várta, hogy a KÁJ majd karra fog.

Aha, csak a lába közelebb volt...)

Na meg a szaporítók nem hiszem, hogy felvilágosítják a kedves gazdit, hogy mire való a kutyája.

Gazdinak ez a méret, ez a minta kell, jó lesz. Ócsó.

Mert ők sem tudják sokszor, hogy mire is kéne a kutya (most nem azokról beszélek, akik pl. írták, hogy x területet kéne őrizni több kutyával együtt).

Legyen családcentrikus, szeresse a gyerekeket, legyen jó ÖV, de nem legyen nagy, lehessen lakásban is tartani, de ne hullassa ám a szőrét, ne legyen egy gazdás, de ne hallgasson mindenkire.... stb.

Vagy olyan igényeik vannak, amiket csak egy falka kutya tudna kielégíteni, vagy ha mégis ráillik a kritériumok nagy része egy adott fajtára, akkor az meg mégsem tetszik, mert túl kicsi, nagy, nem elég félelmetes, túl félelmetes, nem olyan a pofája, túl hosszú a lába és még sorolhatnám.

Személyes kedvenceim amikor itt kérdezgetik, hogy fog -e valaha "házat őrizni" az amstaffjuk. Hááát nem. (nekünk is van egy, de tudtuk, hogy miért szeretnénk és mire. Ja és nem esett nehezünkre utána olvasni a fajtának, hogy ne itt kérdezgessem, hogy akkor most végül is vagy egy "töööök durva kutyám", de mihez kezdjek vele?)

Off:

én elleneztem tegnap az amstaff terelését az egyik kérdésnél, csak nehogy azt higyje a terelős gazdi, hogy én írtam a ki a kérdést, :DD de amúgy nagyon jó, egyetértek a kérdezővel.

Off. (de kikívánkozik)

Atyaég. Most jutottam el odáig, hogy visszaolvassak a kérdésekben, megtaláltam azokat amik gondolom "megihlettek" a kiíráskor. Hát had ne mondjam nem bírtam eldönteni, hogy leboruljak -e sírva nevetni a kutyáim mellé. :) Egyszerűen annyira szeretem, amikor minden (már bocsánat) jött-mentnek ajánlgatják a staffikat. Nem is tudtam a mai napig, hogy annyira multifunkcionális a kutyám, hogy lassan megtaníthatnám esti mesét olvasni a gyerekeimnek miközben bikát terel az udvaron, vadul őrzi a házat és engem is. Tudom nincs igazam ha ezek után azt merem gondolni, hogy a kutyám a büdös életben nem fog házat őrizni.

Na mindegy is megyek és megtanítom a tacskómat kussban ülni az ajtó előtt amikor valaki matat kintről, kiirtom a vadászösztöneit (ja nem is kell, mert nem úgy neveltem), elviszem ŐVzni (törpe, úgyhogy biztos feléri a csibészt), az amstaffot meg befogom terelni és elküldöm egy nomád táborba.

Valamint fogadom, hogy ezentúl mindenkinek border collie-t ajánlok aki a "kertbe" akar kutyát tartani és KÁJt annak aki családi kedvencet akar. -.-' (Édesistenem)

Muszáj leírnom, ezektől az ajánlgatásoktól én is agybajt kapok...

Ha másért nem, azért, mert veszélyes is lehet, illetve sok olyan kr.tén van, aki leadja a kutyáját, ha az nem felel meg az elvárásainak...

De nem szabad alábecsülnünk a kutyák értelmét és alkalmazkodó képességét!

Ha látnátok a falkám, szerintem vinnyogva röhögnétek.:)

Van egy 8 kilós keverékem, pont olyan, mint egy miniatűr drótszőrű vizsla.

Közben egy biztos: a terriervér ott csörgedezik az ereiben. (Vagy inkább dübörög:D)

Apportzseni.

Van egy 18 kilós keverékem, több generációs mix, kotorék eb, német juhász tuti van benne... kamaszkorában kutyákkal szemben agresszív lett, mára hála a tükörsulinak ennek vége:)

Agility zseni, megőrül a feladatokért...

Van egy 28 kilós keverékem, menhelyi, külsőre-belsőre holland juhász. Aztán a jó ég tudja, igazából micsoda.

Ő olyan kis multifunkcionális...

Apport, agility, ŐV (nagyon ügyes, de menhelyi lévén nem erőltetem, így is sok félelmét legyőzte...), biciklis séta,... neki mindegy, csak feladat legyen, úgy teljesíti a parancsokat, mintha a katonaságban lenne...:D

És van a KÁJ, akit 4 hetesen "vágtak hozzánk", mer' az anyja nem eteti és vigyem innen mert különben stb...

(persze hogy nem eteti az anyja, ha egy akkora ketrecbe van elzárva akölykeitől, hogy megfordulni is alig tud...) Mondanom sem kell, tk nincs (volt egy KÁJom, akinek volt). 4 hetes korától az én kutyáim (és én) neveltük.

Na most amikor a KÁJ úgy törleszkedik, mint egy kiscica, és egy golden kölyök pofájával jön vigyorogva, riszáló s.ggel ha behívom, az azért kemény.:D

Sajnos a KÁJ-t nem vihetem akárhova magammal, akármennyire ártalmatlan a közelemben, nem hozhatom a frászt az emberekre.

(és egyelőre az ízületeit sem terhelhetem mondjuk bringás futtatással...)

Ez az egyetlen dolog, ami kicsit megbonyolítja az életünket, egyébként annyira lenyűgözően alkalmazkodunk egymáshoz, hogy az már giccs.:D

(Persze voltak kezdeti döccenők, amíg beletanultam a kutyázásba és elkeveredtem a tükörsuliba meg az Etológia Tanszékre, de a végeredmény gyönyörű, én sem gondoltam, hogy ilyen jól összekovácsolódhat egy ennyire különböző falka... - megjegyzem a kutyákkal sosem volt baj, max. én értettem félre őket.)

Mindenkiben ott van az "alap", amin nem is akarok változtatni, sőt, igyekszem kedvükre tenni... (lásd fenti kutyás sportok...)

De amikor falkavonulás van, és a kotorék kotor, akkor mindenki más is kotor...:D

Amikor apport van, mindenkinek apport van...

Furcsa, hogy a KÁJ is szaladt egy idő után az apportfáért, de hát istenem, megtiltani nem fogom neki...

Amúgy meg egyáltalán nem zsákmányos...

Amikor kötélhúzás van, a 8 kilós ugyanúgy beáll a 28 és az 50 kilós közé és cincálja a kötél közepét...:D

Amikor szeretgetés van, a KÁJ "rágcsálja" a többieket, a többiek is rágcsálják egymást, a 8 kilós tartja a kis fejét, hogy a 28 kilós bekapja,... elképesztőek...:D

És a legszebb, hogy nagy rohangálós játék közben úgy figyelnek egymásra...

Szegény KÁJ-nak pedig nem egyszerű a fürge kis 8 kilóst megkímélni pár eltaposástól, de egyszerűen látszik rajta az igyekezet...:D

ja, és a legkeményebb:

A holland juhász eltanulta a KÁJ harcmodorát.

Annyit birkóztak, hogy rájött, hogy az odakapás-védekezés mennyivel sikeresebb harcmodor...

Van, hogy bunkó, rosszindulatú emberekhez kerülnek kutyák, az sülhet el nagyon rosszul...

Van, hogy kedves, de majomszeretettel szerető emberekhez kerülnek... az is érhet véget rosszul...

De ha valaki elég nyitottan áll hozzá akármilyen fajtához vagy keverékhez, hajlandó a kompromisszumokra és az agressziómentes, türelmes kommunikációra, nekem az a tapasztalatom, hogy ott nagy baj nem lehet.

Akkor sem, ha csivavája van, meg akkor sem, ha kaukázusija...

Más magyarázatot nem találok arra, hogy amikor gyerekkoromban a TK-s KÁJunk volt, aki 2 évesen "agresszívan" került hozzánk, miért nem bántott minket sohasem, miért rajongott értünk, miért nem kunyerált az asztalunkról - gondolok itt a falkavezérségre -...

Hálából.

Mert kiemeltük abból a gusztustalan közegből, ahol addig sínylődött...

és biztosan érezte, hogy nagyon szeretjük.

Csak hát ugye itt kezdődik az igazi probléma.

Hogy amikor valakinek fajtát ajánlasz (ami nekem már alapból furcsa, hogy fajtát kell ajánlani), nem tudhatod, valójában milyen embernek ajánlod...

És én ezért nem ajánlok senkinek se KÁJ-t, se amstaffot, se NJ-t, se semmit, csak ha legalább az írásából következtetni tudok a jellemére...

Mert ha a saját példámból indulok ki, pont mondhatom a KÁJ-ra, hogy deee, ez micsoda családcentrikus kutya!

De közben meg tudom, hogy a szomszéd elhanyagolt kaukázusija azért nem ugat meg, mert örül szegény a fejének, hogy végre valaki szólt hozzá két kedves szót...

(Közben a saját gazdáját is megmorogja.)

Amúgy ha nem lennének szaporítók, csak normális tenyésztők, akik megnézik, kinek adják a kölyköt és általában utána is kapcsolatban maradnak a gazdákkal, szerintem nem is lenne ennyi szerencsétlen, "félreértelmezett" kutya...