Névválasztás? Rosszul gondolom?

Ja, és első kutyám is érdekes volt név szempontjából. Eredetileg nem én voltam a gazdája, csak fiatal kora óta sétáltattam, nevelgettem, hurcibáltam magammal szabadidőmben gyerekkoromtól kezdve. Aztán 13 éves korában került hozzám végre :) Legalább az utolsó 2 évét velem tölthette...

Szóval hivatalos neve Dusty/Daszti volt, de a lakótelepen csak Gömbinek és KisKabosnak hívták, ugyanis gazdija vörös hajú pacák volt, és Kabosnak becézték :D Amikor angolul kezdtem tanulni, akkor jöttem rá, hogy a Dusty jelentése poros...hát ez nagyon igaz volt a kutyára, mindig tiszta kosz és por volt, ugyanis a legnagyobb homokban kellett hemperegnie mindig :D

Szia!:)

Az első kutyám nevét már előre kitaláltam, de úgy voltam vele, ha nem illene rá, keresek másikat.

Nem hiszek a misztikus dolgokban, de Manó nevét esküszöm azért tudtam előre, mert már tudtam, ki lesz Manó...

Az is durva, hogy soha nem gondoltam arra, hogy kutyám legyen, egyik nap meg egyszerűen rámentem az expresszre, hogy nekem most lesz egy Manó nevű kutyám.

De valami leírhatatlan dolog hajtott.

(Akkor a városban laktam lakótársakkal, saját innen-onnan szerzett pénzből.)

Amikor megláttam az expresszes hirdetésen a fotóját, már tudtam, hogy Ő lesz az.

(Nem szaporítós, menhelyi - csak az expressz miatt írom.:))

Csíkoskának hívták ott, mert holland juhász (szerű).

Amikor meg élőben is megláttam, tudtam, hogy ez a tuti név, csakis Manó lehet.:)

Ááá az első pillanattól olyan lelki társak vagyunk, hogy ilyen nincs is.

(De nem írok most kisregényt.:D)

A második kutyám 2 hónappal Manó befogadása után rohant elém a Délinél. Iszonyú édes volt, egy kis plüsskutya...

Róla már a vonaton a Pocak jutott eszembe, és ez valahogy ráragadt.

(Pedig az akkori barátom Jeannak akarta elnevezni... Hát, az idő engem igazolt, Pocak imád zabálni... Az öcsém meg Medvének, amíg fel nem világosítottam róla, hogy szukáról van szó... Amúgy senkinek nem tetszett a Pocak név, de megszokták...meg aranyosan lehet becézni...)

Utána született meg a szüleim fejében a gondolat, hogy ők az első KÁJ után nem akartak már kutyát, de ha már van kettő, legyen már apám kedvéért megint egy KÁJ is. (hogy legyen mivel felvágni...........)

(Az más kérdés, hogy a KÁJ-jal is én foglalkoznom, de hazudnék ha azt mondanám, hogy nem imádom:D - persze ez megbonyolított néhány dolgot, pl. a biciklis kutyasétákra nem vihetem magammal...)

Rögtön beleszerettünk egy kis fekete-fehér kanba...

Mivel türkmén fajta, próbáltunk türkmén nevet találni neki, de egyik sem volt az igazi a magyar fülünknek.

Oké, akkor legalább muszlim legyen...

Felmerült a Jamal, meg már nem is tudom, milyen nevek, végül a Rasid mellett döntöttünk, ami bölcset jelent.

És nagyon illik rá:)

Na ezek után amikor egy icipici kutyát találtam kidobva, már annyira mindegy volt, hogy egy minikutyával több vagy kevesebb, hogy még őt is bevállaltuk.

Az ő nevét volt a legnehezebb kitalálni, mert rá is a Manó illett volna...

Volt Dió, Puszi,... végül a tökéletes név: Mogyoró:)

(A színe és a mérete után...)

Egyébként én a kutyanevek közt ritkán találok olyat, ami tetszik.

A menhelyek honlapján viszont tök aranyos névötletek vannak, esetleg érdemes ott is szétnézni!:)

Úgy szoktam választani, hogy megismerem a kutyát és a személyiségéhez próbálok betűket találni...

Az M például puha...

Manó személyisége végtelenül puha...

Mogyoró viszont amilyen öleb, olyan terriervérű is tud lenni, ezért kell az R a nevébe...

Rasid meg sokaknak valami terroristát juttathat az eszükbe, és lévén KÁJ ez valahol illik is hozzá, de ha megnézed a név jelentését - bölcs, és megismered a kutyát rájössz, hogy belül mennyire más, mint amit kívülről lát az ember.

(már velünk szemben, idegenekkel már csak a jelenlétemben puszipajtás...:D)

Mi úgy álltunk hozzá, hogy nézegettünk ugyan neveket, de úgy voltunk vele, majd a személyisége adja. Mindenképp valami magyar szót kerestünk, mert két kis mudi csörtetett be az életünkbe. A törzskönyvi nevük nem volt hívónévnek annyira jó. Kb. három napig figyeltük őket, a szende, picit félénk, bújós, jókislányos szépség Csipke, az eleven, pörgős, száguldós, hatalmasra nyitott szemű, kifáraszthatatlan rosszaság Tüske lett. Nagyon illik rájuk!

Csipke:

[link]

Tüske://gallery.site.hu/d/20255860-2/IMGP9644.JPG

Életem első kutyájának tucat neve volt, mert én neveztem el (akkor tanultam beszélni) ő Tappancs volt, egy kis terrier keverék. Utána költözött hozzánk Csutka kutyus (akkoriban a környéken elég sok kóbor kutya járt hozzánk vacsizni meg egy kis simiért, de ő be is költözött) aki nagyon apró volt és a fején meg a farán fura forgók voltak amitől úgy nézett ki, mint egy lerágott almacsutka. :) sajnos mire elkezdett nőni és igazán szép kiskutya lett volna belőle ellopták.

Utána jött a boxerünk, akit altatás elől mentettünk meg 7 hónaposan az előző gazdája "vicces" kedvében Whiskey-nek nevezte el, így lett belőle Riki (mégis hasonlít kicsit).

Utána volt még Csufi és Puding nevű keverék kutyusunk is (a nevek kitalálásáról nem tudok nyilatkozni, anyu férje nevezte el így őket, mi később költözünk hozzá), majd egy foxi keverék kutyus aki kicsinek olyan duci volt, hogy Dun Diegonak hívtam, így rajta ragadt a Diego név.

Anyuék jelenlegi komondorja (és Puding, Diego a keverékek laknak még velük) Vinny, esetenként La-Vinny a Lavina után szabadon. Neki hetekig kerestünk nevet, de amikor kezdett nagyobbacska lenni és a többiekkel játszva, mint egy elefánt borogatott fel mindent ami az útjába került rájöttünk, hogy ő bizony egy Lavina. (amúgy anyu férjének volt szintén egy komondorja még régebben ő Kali, Kalapács néven futott amíg a szomszéd meg nem mérgezte).

Jelenlegi saját kutyáim Csoki és Bosco. Csokit 3 évesen mentettem, így névvel kaptam (fekete törpe tacskó itthon CsokiNyúl (Nyunnyer) és rosszabb napjain MoCsoki néven emlegetjük). Bosco szintén fekete amstaff és hetekig nem tudtuk elnevezni amikor haza hoztuk. Aztán a párommal listát írtunk a számításba jövő nevekről és egyik délután amikor haza jött mondtam, hogy találtam nevet a kutyának. "Olyan Bosco-s nem?" "De." Úgyhogy a listákat ki is dobtuk. :)

(törzskönyves neveket sosem használtunk, mert az eddig törzskönyves kutyáink nevei sosem tetszettek, vagy nem illettek a kutyára)

Én a kölyköket is el szoktam nevezni, mégsem mondhatom nekik itthon, hogy "Egyeske húzzál ki a konyhából."

Épp a Grace klinikát néztük, ránéztem az egyik bébire és megállapítottam, hogy pont úgy néz ki, mint Derek Shepherd. Rajta is ragadt a Derek név, a gazdi is úgy hívja.

Előző évben meg rohantunk az állatorvoshoz, mert úgy találtam, hogy a lányzó már régen kínlódik, kölyök meg sehol. Félúton hallom a kocsiban, hogy nyivákol valaki, megszületett az egyik kölyök. Így lett Opel a neve.

Nekünk is volt piás kutyanevünk: Tequila. Mindenki azt mondta, hogy micsoda alkoholista család, még a kutyának is pianeve van. Ezért a következő kutyánkat alkoholmentesre terveztük: Fanta lett a neve. Most itt van unokája, aki a nagyi emlékét hivatott továbbvinni, ezért ő Cola lett.

De nálunk is mindegyik kutyanévnek külön története van.

Első kutyáink törzskönyvesek voltak, a lány kutyus Elli, őt így is hívtuk, kan Bitang névre volt törzskönyvezve, de mi Bundinak hívtuk, fekete pulik voltak mind a ketten.

Utána kaptunk egy fehér puli kan kölyköt, és én már előre eldöntöttem hogy Becőke lesz a neve, Becőnek hívjuk. mindneki csodálkozott rajta, de elfogadták. Utána kaptunk egy 1 éves szuka puli kutyát akit már elneveztek Panninak, neki akartunk nevet változtatni, de nem tudtunk, már csak arra hallgatott. ( én Anna vagyok, kicsit fura, de hát ez van)

Tavaly örökbe fogadtunk a páromékhoz egy kutyust menhelyről. Mire mentünk érte, sokszor nézegettem a fotóját a menhely honlapján, és próbáltam neki nevet találni. Beugrott az Essi ( Esszi) név, és mire oda értünk és megláttam tudtam hogy nagyon illik hozzá ez a név. Hallgat is rá, csak épp a párom szülei azt hitték Eszti így Eszternek is hívják néha.

sokszor születtek már a puliktól kiskutyáink. mikor törzskönyvesek voltak, akkor abc-ben kellett nekik nevet találni, minden alomnak azonos kezdőbetűvel, volt hogy 5-6 kutyusnak is. Mindig sikerült találni nekik.

Mikor már nem törzskönyves kutyusaink születtek, akkor is mindig elneveztük őket, mikor már előjöttek, ránézésre, viselkedésre.

Én azt ajánlom, ha a kutya érkezéséig nem találtok neki nevet, akkor várjatok pár napot, és biztos hogy megfogjátok találni a megfelelő nevet.

Boldog kutyázást!