Kutyatartók! Tudnátok nekem történetek mesélni olyanokról, akik negatívan viszonyulnak azokhoz, akik kutyát tartanak?

A házunkban pár éve lakott egy középkorú hölgy, aki gyűlölte az állatokat. De az a nő nem is volt teljesen normális.

Időnként kinyitotta az ablakot, amikor a patakparton sétáltatták az emberek a kutyáikat, és teli torokból elkezdett káromkodva ordítani. De olyan alpári, mocskos szájjal, hogy én szégyelltem magam. Lent az utcán is találkoztunk néha, akkor soha nem mert senkinek sem szólni.

Erre az egyre emlékszem az elmúlt 5 évből:)

Kár. Csak érdekelt engem is.

Történetem nincs, mert azért van két fülem, hogy egyiken be, a másikon meg ki, általában nem szoktam meghallgatni azokat, akik nem egy szinten vannak velem.

Konkrét történetem nincs, de rengeteg ilyen emberrel találkoztam. Ha mesélem, hogy ez a hobbim, akkor furán néznek rám. Pedig szerintem semmivel sem furább mint akármelyik másik hobbi. Aztán vannak azok fel vannak háborodva, hogy ennyi időt és pénzt fordítok rájuk, hiszen 'csak' kutyákról van szó és biztos az embereket utálom meg minden. A másik fele meg sajnálja a kutyákat hogy túl sokat foglalkozok velük és szigorúan nevelem. És hogy milyen rossz nekik, mert nem lehetnek szabadok.

Amikor sétálni megyünk sokszor beszólnak, akár azért mert nem tetszik nekik a kutya, vagy hogy látják hogy tanítom őket stb. Meg vannak azok a kertekből szólnak ki, hogy menjek onnan, mert a kutyájuk ugatja az enyémeket és ez zavarja őket és minek megyek sétálni meg ez az ő utcájuk...

Az első válaszadó vagyok, és tudni szeretném miért lettem ennyire lepontozva...

Az én kiskutyámnak nem volt jó panellban. Sokkalta jobb lehetőség adódott, amit elfogadtam, alig 2 és fél hónapig élt csak velem, ez idő alatt viszont nagyon megszerettem, de sok érv szólt amellett, hogy fogadjuk el a lehetőséget, és egy percig sem bántam meg! És a kiskuyta sem látta kárát, higgyétek el! ;)