Mivel védhetem meg a kutyámat? Ti mit csináltok ilyen esetben? Kisebb testű kutyátokat, hogyan védtétek meg?

Sziasztok! Húú hát nagyon szépen köszönöm mindannyiótoknak, hogy válaszoltatok. (Kivéve egynek)

Megpróbálok, mindannyiótoknak válaszolni.

Először kezdeném a negyedik válaszolóval: A kutyám nem ideges, nem izgatott és nem fél és nincs vele probléma, nagyon boldog és nagyon nyugodt kutya. Járjuk az országot autóval és kirándulunk minden hegységben. Ez tartja fiatalon, mert boldog.

Az első válaszolónak húú hát, köszönöm a sok jó tanácsot. Azt, hogy érted, hogy nem állhatok a kutyával szemben, oldalt és háttal? Gondolom ezt elírhattad. Vagy rosszul értelmeztem. Hogy állhatok? A németjuhász, úgy támadta meg a kutyámat, hogy lapulva a földön jött felénk. A Berni pásztor valóban, felemelt fejjel, rohanva gyorsan jött.

A második válaszolónak: szintén köszönöm a grabancos rángatásos tanácsot. A németjuhászt ott fogtam meg, úgy tartottam, rá nem hatott valóban, mert nyilván nem volt úgy nevelve az anyja által.

A pitbulokkal szerencsére megúsztuk. Kirándulni voltunk a Budaörsi hegyekben és visszafelé a házaknál, pontosabban a kálvária téren, futott felénk a két kutya én legelöl mentem, középen a kutyám és hátul a társam. Így én észre sem vettem, csak a hirtelen kiabálásra ocsúdtam fel, annyi időm volt csak, hogy térdre zuhantam, gátat képezve a kutyák és a kutyám között és a túra botot a kutyák és a kutyám közé tettem. A társam ütötte a kutyákat a túrabottal. Ha egyedül vagyok valószínű észre sem vettem volna, mert szintén, nem nyílt terepről, beláthatatlanul rontottak ránk. ( Amúgy mindig úgy sétálunk, mindenhol, hogy a fejem jár mindenfelé és figyelek) Szerencsénk volt, a gazdájuk vissza parancsolta őket, de még neki állt feljebb, hogy csak játszani akarnak. Mi a velencei- tó térségében lakunk, nem ismerjük a gazdát, ezért hagytuk.

Egyszerűen nem fogom fel, hogy mások megkérdezése nélkül, hogy engedhetik oda a kutyát. Amikor kirándulunk erdőben (nem akarom elkiabálni), akkor nagyon sok, kulturált felelősségteljes kutyással találkozom és találkoztam. Már messziről szoktunk szólni egymásnak, hogy milyen a kutya neme és milyen a kutyus? Stb. Eddig nem is volt semmi gond. Megszaglásszák egymást. A problémásabb kutyát meg pórázra teszik, vagy már eleve pórázon van. Igen és valóban, nem mindig jön ki a kan-szuka párosítás. Innen a telephelyről, ahonnan most a németjuhász támadta meg a kutyát, tavalyelőtt 8 kutya volt. Én simogattam őket a kerítésen kívül és ha kint voltak nem engedtem a kutyámhoz, erős vezény szóval fére tudtam állítani őket. Viszont az egyik közülük halálra mart két kutyát a szomszédban, ahová berontottak, amikor nyitva volt a kapu. Illetve az egyik szomszédom látta, hogy kergetett egy kis testű kutyát. Akkor feljelentették a telephely tulajdonosát, a kutyák közül párat kilőttek, most én is azt feljelentettem, de elutasították az ügyet, mert a férfi letagadta, hogy az ő kutyája, úgyhogy fellebbezni fogunk. A féfi most is oda vitt három kutyát. Tüneményesek, a kutyámat nem bántják, legalábbis kettő, aki ki jár, a harmadik elég nagy testű, az nem fér ki a kerítésen. Őket féltem, mert hamarosan beindul a körforgalomnál a forgalom és félek, hogy elcsapják őket. Amúgy a németjuhászt elvitték, de nem a tulaj, hanem a mögöttünk lévő utcában a szomszéd befogatta, de másnap már ott volt az utcánkban a kutya, mert kiásta magát a kerítésen, mi fogtuk be és kötöttük a körtefánkhoz és hívtuk a gazdáját, hogy itt a kutyája. (Bár nem bántott a kutya és simogattam, de tiszta ideg lettem, mert átéltem, ami történt) szóval, mivel onnan is megszökött, így pár nap múlva elvitették. (Szegény kutya, Ő szív a felelőtlen eredeti gazdája miatt. Biztos nem tesz jót neki, hogy egyszer itt van, másszor ott van, ha bajt csinál bele rúgnak, mert nincs egy gazdája, aki nevelné és foglalkozna vele. Másrészről viszont örülök, hogy nincs már a környékünkön, mert addig rettegve mentem ki a párommal bottal a kezünkben. Szóval, azt kellett volna csinálni, aki legutóbb befogta, hogy amig nincs neki kenel és megfelelő elválasztó kerítés, addig a pincében kellett volna tartani a kutyát, ha már annyira meg akarják tartani, így meg dobálva van szerencsétlen kutya. Remélem találnak neki egy felelősségteljes gazdát, amúgy nagyon szép kutya)

Vissza ez elsőnek, hát egyedül, már nem merek messzire elmenni vele. Istenem, ha belegondolok, hogy mennyit jártam a kutyámmal, csak kettesben, mindenféle eszköz nélkül. Jártuk az egész Velencei-hegységet itt rendszerint egy árva lélekkel nem találkoztunk. A mezőn kilóméterekre elmentünk. Ez minden hétvégén, vagy sőt inkább hétköznap, mivel nem volt munkám.És nem volt bennem semmi félelem, így vissza gondolva, nem is tudom, hogy mertem, ekkorákat menni egyedül, ahol egy lélek sem jár. Borzasztóan élveztem és nagyon boldog voltam. Most meg beleborzongok és felelőtlennek érzem magam és úgy érzem, hogy már sosem tudok úgy sétálni, mint azelőtt. Ez biztos trauma nekem. Nem tudom, hogy el fog-e múlni. Egyenlőre nagyon rossz.

A harmadik válaszolónak. A parton kívül is sétálunk. A németjuhász támadás az utcánk végénél történt. Úgy kell elképzelni, hogy van nálunk három utca illetve egy ezekre merőleges utca, ami már a mező széle. Az első utca végén is kutya telep van, rengeteg németjuhászt tart egy illető szaporitja őket. Valamelyik nap arra mentünk, kint volt egy, nálam volt a bot ráordítottam, fenyegettem. Szerencsére nem volt gond. A harmadik utca végén van egy tüzép ahol van egy kuvasz, az már kétszer támadta meg a mögöttünk lévő utcában a csau-csaut. Rajtam kívül, még öten sétáltanunk kutyát. Akkor a tüzép mellett, van a szemét lerakó, ahol most van három kutya, velük szerencsére nincs gond (ugye a németjuhász már nincs) És a szemét telep mögött közvetenül van egy tyúkos, vagy sertés telep, ott meg van két kuvasz. Amikor a németjuhász támadás előtt arra sétáltam a mező felé, messziről láttam, hogy jön felénk a két kuvasz. Hívtam a párom, hogy amilyen gyorsan csak tud jöjjön, de én már lelkiekben minden rosszra felkészültem. Aztán lesz, ami lesz alapon. Elkezdtem a kutyák felé határozottan menni, felemelt fejjel és bottal hadonászva és mély hangon kiabálva. Elfutottak, de ez Isteni csoda volt. Ne tudjátok meg, kezem lábam remegett, még másnap is 160 volt a vérnyomásom.

Szóval ezért van, az, hogy gyakorlatilag nem nagyon merek elmenni most már sehová egyedül. Tehát csak a kutya és én. A paprika sprayt meg fogom rendelni. Illetve arra gondoltam, hogy ha a mezőn sétálnék, vagy erdőben, ahol többnyire egyedül lennék, arra az esetre vennék egy viperát, vagy oda teszem az Apukám régi gyalog ásóját. (Nem tudom, mennyire ismeritek ezt, ez egy kis kb. 50 cm-es összecsukható, de masszív ásó. Tehát elfér a hátitáskámban. Az ultra hangos szerkezettől kicsit tartok. Azt nem merném. Viszont a parpika spraynél is figyelnem kell nagyon, hogy milyen a széljárs stb.Hát ez nem egyszerű.

Kedves utolsó, neked is köszönöm a kedves sorokat. Próbálok olyan helyet keresni, ahol ez a veszély nem állhat fent, de ahol rendszeresen sétáltunk, mint például a Pákozdi emlékmű és az előtte lévő erdei tornapálya. Legutóbb, amikor ott jártunk, az épület mellől szaladt felénk egy szintén németjuhász. Gondolom az is kóbor lehetett, csak a múzeum portása/gondnoka eteti, mert nem volt pórázon és a múzeum előtt nincs kerítés sem. Így elvileg nem tarthatna kutyát. A párom rákiabált, vissza futott. De én azóta totál kész vagyok. És nem tudom, hogy mit csináljak.????

Azért pszichológushoz nem szívesen mennék, mert úgysem tudják ezt megoldani, ezt nekem kell tudni kezelni. De rendesen pánikolok azóta. Itt az agyamban kell változtatnom, gyógyszerek ezen nem segítenek. Hát nem tudom, hogy fogok-e tudni valaha olyan nyugodtan sétálni, mint mondjuk egy éve. Az a rossz, hogy ugye, nem tudom, hogy a kutya, most milyen szándékkal futhat, de ha felénk futó, főleg nagy testű kutyát látok, csak a legrosszabbra tudok gondolni. Eleve támadásnak érzem, ha fut felénk.

Szóval beszerezhetek egy csomó önvédelmi eszközt, de a gondolat, hogy kutyával kell harcolnom,( akiket mellesleg imádtam egészen kis korom óta, ha kóbor kutyával találkoztam, oda adtam az uzsonnámat, sosem féltem tőlük) az nagyon rossz. Jó lenne a tettlegességet elkerülni. Mindazonáltal viszont adna egy kis biztonság érzetet, hogy van nálam, amivel valamennyire védekezhetek

Húúúú ez baromi hosszú lett és megint elég kusza. Hát ember legyen a talpán, aki ezt mind végig olvassa és kibogozza. Köszönöm annak, aki ezzel megpróbálkozik! Én felpontoztalak Titeket, nem tudom, mégsem látok 100%-ot. Hát ezt sajnálom (Egy embert nem pontoztam csak fel)

Sziasztok! Köszönöm még egyszer a sok jó tanácsot! Minden jót kívánok nektek!