Ez normális? Ugyértem azt hittem sírva fakadok amikor megláttam a kutyámat a pitbull közelében. (többi lent)

Kedves huszaska, látatlanban is merem állítani, hogy én ezekről a kutyákról többet felejtettem mint amennyit te valaha is tudni fogsz.

Ergo egy hozzád hasonló olyan gyikomat kijelentése, aki a kutyákról ezen a gyikomatfórumon tájékozódik és szedi össze a fals információit, némi mosolygásra késztet.

Különben is, 23:00 után inkább menj aludni és ne netezz sutyiban a szüleid által megvett okostelefonról a paplan alatt, mert pénteken még iskola van és égő lenne ha elaludnál a padban.

A "nevelés kérdése" című baromságról meg annyit, hogy tán utána kéne nézni annak, hogy mit jelent az a szó, hogy gameség.

Utána esetleg folytathatjuk. Ha úgy látom, hogy megvannak az alapok, mert újra meg újra a kályhától elindulni unalmas és nekem nem feladatom az hogy a gyikomatokból normális embert faragjak.

Kedves Kérdező, nem értelek.

Leírtuk többen, hogy Te hibáztál, de ezen miért sértődsz meg?

Ha az volt a kérdés, hogy normális e, hogy elsírtad magad, akkor igen. Érzékeny vagy, megijedtél.

Karácsony tájékán minket majdnem elgázoltak a zebrán. A kutyám állt az út szélén, és mondtam neki, hogy indulhat, mert bár jött egy kocsi felénk, de olyan tempóban, hogy azt hittem azért, mert át akar engedni. Hát nem akart. Engem épp hogy nem sodort el, de a kezemből kiütötte a szatyrot, azt pedig a mai napig nem értem, hogy a kutyám hogy élte túl, mert a szemem sarkából még láttam, hogy előttem van fél méterrel. Egy pasi odajött, és kirángatta a nőt az autóból (aki amúgy meg se állt volna, csak le kellett lassítania egy lámpa miatt) én eközben ültem a járdán és zokogtam, mert annyira megijedtem, szinte láttam a kutyámat vérbe fagyva.

A másik kérdésedre is válaszolva, nekem nincs bajom a bull típusú kutyákkal, még soha semmi konfliktusunk nem volt velük.

A kérdező reakciója az életkorához viszonyítva szinte teljesen normális. A másik kutya gazdája bunkó volt, de ezen kívül más nem róható fel neki. Az hogy egy bull típusú kutyáról volt most szó sem a kutyát nem minősíti sem a gazdát (olyan értelemben, hogy mennyire neveli a kutyáját). Ha egy roti, dobi, kau, vagy akár csak egy tacskó lett volna a kezében valószínűleg a kérdező kutyája akkor is odaszalad, ő akkor sem tudja visszahívni, akkor is megijed... Amúgy nem lehetett annyira rettenetes a másik kutya hozzáállása különben a kérdező kutyája fülét farkát behúzva ment volna vissza a gazdihoz ("kutyámat és engem is lelkileg megviselt").

A baj az, hogy mi van ha ez a kiskutya épp az út túloldalán lévő kutyához szeretett volna odamenni? Akkor az az autós lenne a hülye bunkó aki (majdnem)elüti az úttesten átrohanó kutyát?

Az ijedséget megértem, de a reakció egyáltalán nem helyes. Szófogadatlan kutyát nem veszünk ölbe, nem simogatjuk és nyugtatjuk, de főleg nem engedjük el pórázról. És ezért nem hibáztatjuk a másikat.

11:02:

Talán ezért?:

"ordítottam a kutyám nevét és azt,hogy gyere ide! De nem hallgatott rám."