Kutya az állatkertben. Csak szerintem nem való oda?

Biztos láttátok már, hogy a budapesti állatkertben mudikat tartanak. Egy kis kennelben tartják őket. Szerintem a mudi nem kennelbe való kutya, meg egyébként is egygazdás, viszont egy állatkerti állatnak nincs igazán gazdája, csak gondozói, akik úgy gondozzák őket, ahogy éppen be vannak osztva. Meg nem hiszem, hogy jutna idő és pénz arra, hogy naponta több órát sétáltassák őket, de javítsatok ki, ha tévedek. Nagymamám volt egy-két éve ott. Ő annyit tud az állatokról, hogy négy lábuk van és időnként harapnak, de amikor hazajött, ő is azt mesélte, hogy szegény kutyák milyen szomorúak. Egyszer beszéltem erről egy ottani fő-fő akárkivel, sajnos a beosztására nem emlékszem, de valami nagy főnök volt. Azzal védekezett, hogy még mindig jobb, mintha valaki lakásban tartaná őket. Hát nem tudom, nekünk nagyobb fürdőszobánk van, mint az a kis kennel, ahol ők a kutyákat tartják. Egy másik állatkertbe (nem emlékszem, melyikbe, ezt csak mesélték nekem) szintén vittek 2 mudit. A tenyésztőnek két feltétele volt: ne engedjék, hogy egymással párosodjanak és tegyék olyan helyre őket, ahol az események sűrűjében lehetnek, mondjuk a bejárat mellé, ne pedig a legtávolabbi sarokba. Erre először betették a legeldugottabb kennelbe, aztán hagyták őket szaporodni... Értem én, hogy a magyar fajtákat akarják megismertetni az emberekkel, de talán először a felelős kutyatartást kéne. Mert mit látnak ebből az emberek? Azt, hogy az állatkertben is így tartják őket, márpedig ott biztos értenek hozzá. Biztos, hogy nagyon vágják a zebrák, oroszlánok, farkasok tartását, de a kutyatartást sem kéne lebecsülni, ahhoz is kell szakértelem. Emellett nem hiszem, hogy elérik ezzel a céljukat, mert nem az fog megmaradni a látogatókban, hogy megismertek egy őshonos magyar kutyafajtát, hanem hogy "láttam egy oroszlánt, ja, most hogy mondod, mintha lett volna ott valami fekete kutya is".