Orrba rúgtam egy kutyát, mert morogva és vicsorítva közeledett felém. Gazdája sehol. Ez baj?

bennem is felmerül a kérdés, hogy mekkora kutyát rúgtál orrba...

persze megértem a reakciód, lehet, hogy én is betojtam volna, és nem gondolkozom, csak cselekszem.

ahogy írta egy előttem szóló, ez az orrbarúgás azért nem a legjobb megoldás, mert nem tudhatod, hogy nem hergeled-e be jobban vele a kutyát...

én világ életemben csak egyszer bántottam kutyát, amikor a 6 hónapos kis keverékemnek nekiesett két nagyobb keverék.

Ordítva rohantam feléjük, az egyiket oldalba rúgtam, a másikat kézzel emeltem fel és valahogy arrébb dobtam (nem is értem, hogy volt annyi erőm.)

szerencsére ennyi elég volt a kutyáknak, hogy elmenjenek, és senkinek nem lett baja.

de ha csak engem vesz célba kutya, akkor először megpróbálok kedvesen halandzsázni neki.

ez eddig bevált.

szerintem nem tudnak mit kezdeni a helyzetre adott válaszoddal...

elbizonytalanodnak, és csóválni kezdenek.

vicces.:)

és fontos, hogy ne érezzenek rajtad félelmet. futni pedig tilos.

ha nem hatja meg őket a kedvességed, akkor üvölts, emeld fel a kezedet...

egyszer egy tükörmódszeres kutyaovi foglalkozáson egy 7-8 hónapos komondor (először volt a suliban) összekapott egy kutyával, szétválasztották őket, és a komondor azzal a lendülettel megfordult és két lábra ágaskodva nekiesett (volna) a kiképzőnek...

de a kiképző (amúgy nő) nem hátrált, mintha fából lett volna a lába, visszaordított a komira felemelt kézzel, miközben a szemébe nézett.

A húdekomondor azonnal befogta az ugatóját...