Hogyan fog reagálni az előző gazdájára?

Ő már a Te kutyád. Örülni fog a régi gazdiknak, de Hozzád húz.

Néhány éve el kellett ajándékoznom egy felnőtt kutyámat.

Fél év múlva úgy gondoltam, most már megszokta a helyét és elmentem meglátogatni. Nem tudta, hogy a nyakamba ugorjon, vagy a fenekembe bújjon, annyira örült. Amikor bementünk, leültünk az asztal két oldalára. A kutya állt egy darabig és nézett hol rám, hogy a gazdira. Aztán elindult a gazdi felé és az ő lábához feküdt le.

Egyik szemem sírt, a másik nevetett. Örülök, hogy ilyen jó helyen van és ennyire szeretik egymást.

De fordítva is megtörtént már: Barátnőm nekem adta 2 éves kutyáját. Pici korától ismertem, sokat voltunk együtt, nem volt gond neki a váltás. Néhány év múlva a kutyával együtt mentem hozzájuk. Ő azonnal otthon érezte magát, feltelepedett a fotelbe a régi helyére. De mikor indultam el, azonnal felpattant és jött velem. Eszében sem volt ott maradni. Ő már az én kutyám.

A kutyák elég jól tolerálják a változásokat az életükben. Lehet, hogy el fog gondolkodni azon, hogy most mi történt, de aztán le fog neki esni.

Az én kutyám menhelyről való, egyszer örökbefogadták, de megszökött, reggel ott várt minket a kennelajtóban és kéredzkedett be a helyére. Mondjuk neki ott nem volt rossz dolga, szinte minden nap kivittem nagyot sétálni póráz nélkül, meg hát kölyökkorától bent volt, szóval neki az volt az otthon. Aztán hazavittem én, és vittem be minden nap dolgozni, és sosem akart bent maradni, pedig biztos nem volt egyszerű neki hirtelen egy panellakásba költözni, új hely, új szabályok, sehol a többi kutya... De azonnal tudta, hogy hova tartozik, hiába ment minden másnap "haza".