Hogy lépjek túl a halálán?

Majdnem elsírtam magam ahogy olvastam a történeted!:(

Nagyon sajnálom szegényt!

Hát mást nem tudok tanácsolni csak azt, hogy légy nagyon erős, foglald le magad v.ivel! Tudom nem könnyű!

A fájdalmadat úgy is csak az ídő fogja enyhíteni!

Egy másik kutya vételét nem ajánlom, túl korán lenne, várj!

Gyászold szegény és ha kell akkor sírj, az segít feldolgozni a történteket! Ha vannak igazán jó barátaid akik meghallgatnak, beszéljetek a dologról!Emlékezz rá meséld el nekik a kutyussal együtt töltött szép pillanatokat!

Légy erős!Üdv

"egy kutyabarát"

Tudom milyen érzés...

Nekünk westink volt, akit el kellett altatni, mert leállt a kis veséje...

Előző nap még otthagytuk állatkórházban, hátha meg tudják menteni - rossz döntés volt. A kutyánk mindig sírt, ha külön volt tőlünk, és bele sem merünk gondolni, hogy mennyire fájhatott neki, hogy egy idegen, hideg helyen kell lennie...

Másnap bementünk hozzá, szegény teljesen le volt gyengülve, anyum és tesóm is bejött, erőtlenül csóválta a kis farkát, úgy örült nekünk... De csak szenvedett. Muszáj volt meghozni ezt a döntést, nagyon nehéz volt...

Mi is ugyanezt kérdeztük, hogy biztos jól döntünk-e? Nincs más lehetőség?

Nincs.

Szegénykém megkapta az injekciót, egyből összeroskadt, mi pedig csak figyeltük, ahogy a kis mellkasa egyre erőtlenebbül emelkedik.... SZőrnyű volt, most is a könnyeimmel küszködöm, pedig 2 éve volt karácsony előtt 10 nappal...

Az elején nagyon nehéz volt. Azt tanácsolom, hogy ne tegyél a fájdalmad ellen, engedd ki, és vegye át a helyét a szelíd beletörődés, hogy ez volt a legjobb neki... Próbálkozni lehet elfelejteni, de -tudjuk hogy- ez csak áltatás, ugyanúgy szenvedsz...

Fel kell dolgozni, és csak a szépre emlékezni, a kutyussal eltöltött gyönyörű időkre..

Decemberben halt meg a kutya, de én februárban hoztam magamnak egy menhelyen kölyökkutyát, amit soha nem fogok megbánni. 2 hónapra rá, nővérem vett anyumnak egy másik kutyust, úgyhogy most ketten vannak és teszik örömtelivé a mindennapjainkat.

Ne haragudj, ha hosszú lett.

Sok erőt, s kitartást kívánok!

Szia !

Hajnali 4 órakor írtad ezt a szomorú történetet!

Látom nem tudsz aludni .

MEGÉRTELEK ! Nekem Január 1 -én lesz 6. éve hogy elvesztettem a kis Murphykémet(Mörfi) , Nagyon beteg lett sajnos megmérgezték , alig 5 hónapot élhetett. Az orvos mindent megtett érte , de nem tudta megmenteni , még most is sírok ahogy ezt írom neked , nem tudtam máig feldolgozni életem első kutyusának elvesztését. Ő amúgy egy am.staff volt. Ekkor én annyira rosszul lettem hogy kórházba kerültem,nem ettem-ittam semmit csak sírtam napokon át. Utána akartam menni , ekkor a párom egy rossz döntést hozott , kaptam még egy kiskutyát , az egyik testvérét , nem akartam őt, nem néztem rá , elvettem az összes játékot tőle , mert az az én kis Murphymé volt . Hiába volt velem olyan kedves nem tudtam szeretni őt.Ezzel hibát követtem el , (Hisz ő is csak alig élhetett , pár héttel tovább mint Murphy , és én nem SZERETTEM!!!

Ekkor pár napra rá őt is megmérgezték , őt is el kellet altatni , végem volt , nyugtatókon éltem nagyon sokáig , de máig nem feledem hogy volt nekem ( és most is velem van ) az én kincsem , aki most már jobb helyen van , és tudom hogy csak arra vár hogy mennyek hozzá ,és bízom benne hogy majd ha eljön az idő akkor találkozni fogunk. .Mert az szivárványhídon túl biztos hogy jól érzi magát , csak én hiányzom neki , ahogy ő nekem .

Bocsánat , de többet sajnos nem tudok írni , nem akarok jobban begolyózni, Így is sírógörcsöm lett!

Remélem sikerül feldolgoznod , és nem úgy jársz mint én.

Megható amit írtál:(Nekem is volt egy kis kutyám akinek születési rendellenesége volt,és azt mondták nem is biztos, hogy meggyógyul valaha.Utána nem sokkal miután ez kiderült,sajnos elütötte egy autó(az autós észre sem vette mi történt hajtott tovább ezerrel,elég szomorú,hogy 30-as táblánál 70-nel ment).Nagyon nagyon rossz volt,de 2 hónapra rá lett egy ugyanolyan fajta kiskutyám aki hál'istennek egészséges és kis rosszaság.De sokkal jobban szeretem és óvom mindentől mint az elötte lévőt,bár soha nem felejtem el...

Sajnálatos ami történt,de sztem ugy fogsz tudni tovább lépni ha veszel egy másik kutyust aki majd felejteti a bánatod.Ő más lesz és pont ezért fogod tudni majd könnyebben fel dolgozni ami történt.Ő csak boldogítani fog,majd meglátod:)