Ti kibírjátok, amit Jan Fennel tanácsol a Kutyapszichológia c. könyvében, hogy ne köszöntsétek a kutyát, amikor hazaértek?

A kérdés kiírása óta eltelt egy kis idő, pár hónapja én is alkalmazom már :)

Belépek az ajtón, ott ül a helyén, közben jár a farka, látszik rajta, hogy nagyon örül nekem, de visszafogott. Lepakolás után én is magamhoz hívom egyből :)

Viszont csak velem ilyen nyugodt, a vendégeket és a férjemet is kitörő örömmel üdvözli mindig, olyankor a helyére kell küldenem és bár látszólag megnyugodott, amikor engedélyt adok neki, hogy mehet üdvözölni a többieket, olyan mintha abban a pillanatban léptek volna be az ajtón, kileng az egész kutya, annyira csóvál :) Szerencsére nem ugrál rájuk...

Köszönöm a nagyon hasznos hozzászólásod, bizonyára tisztában vagy azzal, hogy mire jók a dominancia gyakorlatok. Örülök neki, hogy neked nincs rá szükséged, nekem sajnos van, mivel épp kamaszodik a kutyám és nem könnyű eset. Biztos szörnyű gazdi vagyok azért, mert pár percet vár a kutyám, míg lepakolok, leveszem a cipőm és utána jön a dögönyözés, ez valóban borzasztó lehet neki, már-már állatkínzás, tudom én. Lassan küldheted a címemre az állatvédőket, hogy elkobozzák a kutyát.

A személyeskedést és a stílust pedig kikérem magamnak.

Nem igazán érdekel hogy gondolod.

Akinek alapból nincs érzéke a kutya neveléséhez, azokon ezek a módszerek sem segítenek, ha nincs tekintélye, de speciel a rangsorbeli távolságnál hasznos.