Mi a véleményetek fiatalkori kutyatartásról?

Azt,hogy gyerekfüggő.

A szülőnek ismernie kell a gyereket,hogy hirtelen fellángolásból akar kutyát,vagy csak mert cuki,vagy igazából akarja.Ennek fényében eldönteni,hogy bevállalja-e a kutyát,segit-e a gyereknek,hogyha kell,vagy ha kell átvállalja e a gondozását.

A séta is totál gyerekfüggő.Van,akinek jó az érzéke a dolgokhoz,és hirtelen helyzeteket is jól le tud reagálni.

Annak idején én is 13 évesen vettem meg az első kutyámat. Anyámék nem akartak,igy összegyűjtöttem rá. Ebbőltudták,hogy komolyan gondolom.Aztán elmentem kutyasuliba. Egy remek kutya lett belőle,nagyon okos,szófogadó.A szüleim azon kivül,hogy legelőször elvittek minket kutyasuliba,semmit nem szóltak és csináltak a nevelésével.Egyedül jártam sétáltatni is. És igen,volt olyan,amikor nekem kellett leverni a jóval nagyobb kutyát az enyémről. Volt közte komondor,németjuhász több is, dobberman,stb. És egy közepes méretű kutyáról beszélünk.De meg tudtam oldani. Ma már 23 éves vagyok,másik városba járok egyetembe. Ő már 10 éves,és ott van velem az albérletben.

És sokakat ismerek még,akik 12-13 évesen kezdtek kutyázni,és mind nagyon lelkiismeretesen,jól csinálták,és csinálják azóta is.

Asétát se korhoz vagy jogsihoz kéne kötnii.. Hanem egy vizsgát,egy jó kemény vizsgát csinálni,aki átmegy rajta,csak azt lehessen szabadon vinni.

remek dolog kutyát venni a gyereknek !!!

persze,ez így nem igaz :)A KUTYA SZÜLŐKÉ !!! csak a gyermek is részt vehet a tartásával kapcsolatos dolgokban!

nevelési célzattal remek, sokat tanulnak belőle,: felelősséget,.............( persze ez egy gyereknek csak duma !!!!)

felnőtt kell a kutyához, vagy felnőttes gondolkodású gyermek !

ennyi :):):)

Én az első kutyámat 13 évesen kaptam. Előtte egy 1 évet csak kutyákról olvastam. A szüleim alig segítettek valamiben (persze ők támogatnak anyagilag). Idén voltam gólyatáborban akkor vigyáztak rá. Amúgy menhelyről keverék és nagyon okos, már meg van az alap- és a közép szintű vizsgánk :)

Most Karácsonyra az engedélyt kaptam, hogy még egy kutyát kihozhassak a menhelyről :) Azért kaptam meg szerintem az engedélyt mert látják rajtam az elszántságot

15/L

Teljesen igazad van. Én ovis koromtól kutyáért könyörögtem a szüleimnek. 12 évesen minden nap felbicikliztem a nagyszüleimhez és megsétáltattam öreg kutyájukat. Tanítgattam mindenfélére. 2 év múlva, mikor már látták a szüleim, hogy tudok gondoskodni egy kutyáról, kaptam egy sajátot. Ők nem sokat segítettek a nevelésében, elég nehéz dolgom volt, nagyon domináns kutya volt, ugyanis a fajtaleírásokban, amikből rengeteget olvastam, azt elfelejtették megemlíteni, hogy a mudi kanok nem gyereknek valók, nagyon dominánsak tudnak lenni és inkább tapasztaltabbaknak valók. Nagyon sokat szenvedtem vele, de megoldottam. :) Most 5 éves és a környéken mindenki csodájára jár, hogy milyen okos és engedelmes kutya. :) De nekem is van rossz tapasztalatom a kutyás kisgyerekekkel. Pl. egyszer megérkeztünk a kutyafuttatóra, még nem vettem le a pórázt, egyszer csak megjelenik egy kutya, gazdi nélkül, és hívja játszani az enyémet. Még nem engedtem el, kerestem a szememmel a gazdit, rövid várakozás után megjelenik egy 9 év körüli kislány, kiderül, hogy ő a gazdája. A karja el volt törve, póráz nem volt nála, tehát képzelhetitek, mennyire tudta kontroll alatt tartani a kutyáját. Nem szólt semmit ezért elengedtem a kutyámat. A két kutya azonnal vad rohanásba kezdett. A kislány megkérdezi, hogy fiú vagy lány az enyém. Mondom, hogy fiú. Ekkor halkan megszólal, hogy tüzel a kutyája, de olyan hangsúllyal, mintha nekem tudnom kellett volna. Elkezdtem ordítani a kutyámnak, hogy jöjjön vissza, szerencsére ilyenkor is vissza tudom hívni, de szívesen elbeszélgettem volna a kislány szüleivel. De a felelőtlenség nem korfüggő, két hete egy felnőtt csinálta meg ugyanezt. Játszanak a kutyák, egyszer csak megjegyzi a pasi, h milyen szépen játszanak. Megkérdezte, hogy fiú-e, mondtam, hogy igen, erre ő olyan hangon, mintha csak az időmjárásról beszélnénk: akkor biztos azért játszanak ilyen szépen, mert az enyém tüzel.

Én is korhoz, de még inkább vizsgához kötném a kutyatartást. Minden ismerősöm hülyének néz emiatt, de én az ebadót is jó ötletnek tartom, talán tudatosul az emberekben, hogy kutyát tartani felelősség. Aki pedig évi 6000 forint miatt kidobja a kutyáját, az amúgy is megtette volna valami másért. Ja és szerintem a magyar fajtáknak is kéne, talán akkor a sok mélymagyar nem kutyavásárlással, hanem kokárda viselésével fejezné ki hazaszeretetét. Különösen azokból van elegem, akik a tenyésztést hazafias kötelességüknek tartják még akkor is, ha az a szerencsétlen mudi pl. elszalad a birkák láttán vagy nem lehet közösségbe vinni, mert annyira agresszív. Bocs, kicsit eltértem a témától, de már nagyon kikívánkozott belőlem. :(

Én 7 évesen (2004) kikönyörögtem egyet, mert csak 1-2 barátom volt és nem volt állatunk, hiányzott a társaság. Egy tacskó-foxi keverék volt. Sokat foglalkoztam vele és sokat segített. Igaz, hogy nagyon dilis volt (komolyan, egy őrült volt) de nagyon szerettem és foglalkoztam is vele. Azt hiszem miatta is szeretnék állatokkal foglalkozni, ő segített rájönni, hogy milyen jó dolog egy kutya.

Aztán 10 évesen (2007) apa egyik haverjának fialt a Vizslája (első alom) fialt 7 kölyköt és ingyen adta őket mert az sem volt biztos, hogy megmaradnak. Elhoztunk egyet, aki még most is megvan. De sajnos a keverék még 2007 őszén eltűnt.

Igazat adok neked, de én már 7 évesen többet foglalkoztam azzal a kutyával mint egy 15 éves.

14/L