Mi a véleményetek fiatalkori kutyatartásról?

szia!

Én a kutyámat 12 évesen kaptam. Akkor már évek óta olvastam a német Kutyarevüt és az Állatbarátot, persze magyarul. Én választottam ki a fajtát, egy fekete angol cocker spániel kant. A nevelésével semmi bajom nem volt, talán azt volt nehéz megértetni a 2,5 évvel fiatalabb húgommal, hogy fésülni kell a szőrét. Ő mindig sajnálta.

Nem volt hátránya, hogy csak 12 éves voltam. Mondjuk akkor már én elég érett gondolkodású, állatszerető gyerek voltam. A kutya értelmes, okos jószág lett, aki póráz nélkül ment el velem sétálni.

Annyira hallgatott rám, hogy csak én tudtam az udvaron pl. kihívni az álló autó alól.

Lehet azt mondani, hogy az én nevelésem volt, nagyon nagyon szerettem.

26 éves koromban halt meg, 15. évesen, végelgyengülésben. Soha nem szenvedett hátrányt semmiben, sőt, kevés kutyának volt olyan élete, mint neki. Ebben biztos vagyok.

Itt az a kérdés, hogy milyen felelősségteljesek a szülők. Én biztos vagyok benne, hogy a majdani gyerekem 12 éves korára már kutyázni fog. Persze minden segítséget megkap, és kutyasuliba is járni kell, ha kutyát akar.

Ha a szülő felméri, hogy mit jelent ez, és meg tudja állapítani, hogy mennyire számíthat a gyerekének a felelősségérzetére, akkor nyugodtan kutyázzon a gyerek.

Ha viszont a szülő se ért hozzá, és a gyereke magára hagyja a feladattal, akkor ez lesz belőle...

Szia!

Hát abban egyetértek Veled, hogy a felelős állattartást valahogy jobban kellene reklámozni ebben az országban, mert szerintem az emberek túlnyomó többsége azt hiszi, egy kutya tartása abból áll, hogy löksz elé valami maradékot, meg ha úgy van kedved, esetleg elviszed sétálni...

Szerintem érdemes lenne ugyanolyan felvilágosító órát tartani a háziállatok megfelelő tartásáról, mint a szexről vagy a drogokról.

Viszont nem szabályoznám az életkort, mert sok olyan gyereket ismerek, aki lelkiismeretesen (szülői kísérettel) kutyasulizik... Lehet, hogy nem mindig megfelelően értelmezik az oktató szavait, de még így is klasszisokkal jobb dolga van annak a kutyának, mintha egy parasztház udvarán tengődne egész életében...

Viszont azt, hogy ki viheti sétálni a kutyát, már lehetne szabályozni...

Múltkor az erdőben 3 gyerekkel találkoztam, akik 3 kutyát sétáltattak - ebből az egyik egy különösen nagy és annál is vadabb német juhász volt.

Én 4 kutyával voltam, ebből 2-nek esélye sem lett volna, a másik kettő egy holland juhász és egy közép-ázsiai juhász.

Nagyon csúnya vége is lehetett volna a találkozásnak... Szerencsére sikerült szétválasztani a kutyákat (nem is emlékszem, hogy, annyira ideges voltam...)

A gyerekek nem győztek bocsánatot kérni, amúgy rendesek voltak, látszott rajtuk, hogy abban a pillanatban esik le nekik, mit tud egy fékezhetetlen kutya...

Az meg katasztrófa, hogy sok szülő úgy vesz kutyát a gyerekének, hogy utólag jönnek rá, hogy ők a kutyatartást nem ilyennek képzelték...

Meg az is katasztrófa, hogy sok kisgyerek csak pótléknak használja a kutyáját, és az állattartás a simogatásban kimerül...

A felnőttek dolga lenne elmagyarázni a gyereknek, hogy mi hogy működik...

Amikor én voltam gyerek, az akkori közép-ázsiainkat soha nem sétáltathattam, viszont apuval és/vagy anyuval minden nap elvittük.

Szerintem ha a szülők így állnának hozzá a dologhoz, az magának a családnak is jót tenne...

Egyrészt, mert mozognak kicsit, másrészt meg mert alkalmuk van beszélgetni, kicsit együtt lenni...

Igen, találkoztunk már jó pár ilyen esettel, de nem kell általánosítani. Én 10 évesen kaptam a kínai szőrösömet(powder puff:) és póráz nélkül sétál, megvan a bh vizsgánk és agilityzünk. Nagyon okos kutya, és a szüleim semmiben nem segítettek a nevelésben. Azt mondták, hogy te akartál kutyát, akkor neveld te. És sikerült. Teljesen jólnevelt, mára már ivartalanított 3 éves kan. Szóval nem minden tizenéves bánik felelőtlenül a kutyájával. És azt meg abszurdumnak tartom, hogy jogosítványhoz, vagy életkorhoz legyen kötve a kutyázás. Mert mint láthatod, igen sok felelőtlen kutyatartó van, de sok kivétel is.

13/L

Már ovis koromban is és mindig is volt kutyánk. Most is van 3. Egy 4 éves Komondor keverék, egy 6 éves Tacskó és egy 6 hónapos Puli. A kutyák hallgatnak rám én etetem, viszem őket sétálni (bár abban apu is segít). Nevelni és tanítani is én szoktam őket.

De már mi is találkoztunk nem csak olyan 10-12 éves gyerekkel akire ráhagyták a kutyanevelés és abszolúlte nem tudták kontrolállni a kutyát. (de még felnőtt is van ilyen)

13/L

9.56-os válaszoló leírta a lényeget. Aki kutyát vesz a gyerekének annyira ismerhetné, hogy mennyire törődik vele. Hogy kezeli a holmijait? Rendben tartja e a dolgait maga körül? Jellemzően szereti-e általában az állatokat, vonzódik e valamelyikhez jobban?

Ennyi. Ha ez nincs meg akkor - jobb esetben - felvállaja a szülő és megfelelően gondoskodik a kutyáról!

Nekem ötéves korom óta van kutyám, mindig voltak állataink. Megtanultam felelősséggel foglalkozni velük, és az állatokat nagyon szeretem és tisztelem.

Szerintem helyes dolog, ha egy gyerek felelősséget tanul az állattartástól, de ehhez megfelelően nevelt gyermekre van szükség.