A fajtákra jellemző, hogy bennük van valami, ami ösztönös?

Az én kutyámat meg bordán szúrta egy racka a próbáján... Ezek után a kutyám vérszemet kapott és lerendezte. Ha egy kutya ennyitől megijed akkor hogy lesz belőle jó terelőkutya? Legalábbis logikus lenne. Persze lehet hozzászoktatni hogy ne féljen, de az nem az igazi. Mintha egy őrző-védőt akarnál hozzászoktatni, hogy ne féljen a csibésztől. Lehet csiszolgatni de olyan profi nem lesz mint aki sosem félt.

Azon kívül utána lehet nézni elég sok helyen a neten is és a te kutyád még bőven túl fiatal volt ehhez. 9-8 hónapos kor előtt nem ajánlott.

Most már tudom, hogy túl fiatal volt. Nem félt ő egyáltalán, csak látta, hogy nem boldogul egyedül. De végülis mindegy, birkánk egy darab sincs itthon, viszont ahányszor alom van, mindig ő vigyáz a kertben, hogy ne széledjenek szanaszét a kölykök és szépen egy kupacba tereli a kiskutyákat.:))

A kérdésre visszatérve, van másik példám is:

Totál kiállítási magyar agaramra vigyázott valaki, amíg a csajok tüzeltek. Elvitte vadászni. Elsőre fogott nyulat. Onnan kezdve vége volt a jólétnek, a kellemes családi kutyából igazi vadász lett, aki mozgott azt elkapta. Szegény macskánk sem volt biztonságban tőle, akivel eddig együtt aludtak. Sétálni sem tudtunk menni, mert csak azt nézte, merre lehet valami zsákmány. Amíg nem látta a többi vadásztól, mit kell csinálni, eszébe sem jutott.

Igen, ezeket meg kell tanítani.

Közben eszembe jutott, hogy nem egyszer láttam az agárpályán, hogy a kezdő agaraknak mindenféle trükköket kell bevetni, hogy elfussanak a műnyúl után. Még a teljesen versenyvonalú angol agarakból is sokat láttam, aki csak a gazdit leste és nem ment sehova. Őket is meg kell tanítani rá.