Döntés a barátom és a kutyám között?

Van egy arab barátom 2 éve (muszlim), akivel nem élünk együtt. Èn mindig akartam kutyát, de ö jött azzal, hogy ö nem tarthat a lakásban, mert akkor "bepiszkolja" magát. 1 hónapja összevesztünk, én úgy éreztem végleges, és vettem egy kölyökkutyust. Tegnap délelött kibékültünk, mondtam, hogy van kutyus. Este hívott, hogy menjek hozzá, én meg mondtam, hogy ha megyek, akkor vinnem kell a kicsit is, mert még nagyon pindurka és nem hagynám egyedül. Erre közölte, hogy kutyával ne menjek. Mondtam, hogy akkor jöjjön ö. Mondta, hogy nem, amíg ott a kutya. Erre felhúztam magam, és odamentem hozzá a kutyával. Lehívtam, megmutattam neki, és mondtam, hogy mostantól velem lesz a kutya, és nem mondok le róla azért, mert neki nem tetszik. Ha egy ilyen csöppség közénk tud állni, akkor jobb, ha ez most kiderül. az eltérö vallás és kultúra miatt késöbb jóval nagyobb problémáink lehetnek, mint egy kiskutya, pl. ha közös gyerekünk lenne. Ha ezt nem érti meg, akkor hogy értene meg bármi mást? Mondtam, hogy vegyen vissza, mert Európában van, itt megszokott a lakásban a kutya, szóval ne jöjjön azzal, hogy a vallása miatt nem lehet!

Mondta, hogy van valami szabály, hogy ha hozzáér a kutyához akkor nem imádkozhat x ideig. Visszavágtam, hogy bezzeg az alkohol meg a cigi is bün, mégis iszik, meg dohányzik. A hazudozásról nem is beszélve, mert párszor rajtakaptam, de megbocsájtottam.

Nem engedek ebböl, ha emiatt nem találkozunk, akkor sem. Jól teszem, igaz?

Amikor látta a kutyust akkor tetszett neki de a világért meg nem simogatta volna, hozzá nem ért volna.