Minden menhelyi kutya nagyon hálás? Azoktól kérdezném, akik menhelyről hoztak kutyát, hogy viselkednek a kutyák?

Nem hálásabb.

Pedig nekem is mondták, hogy majd milyen hálás lesz, meg milliószor jobb, mint a többi kutya, mert már tudja, hogy milyen, ha nincs gazdája.

Egy frászt. A kutya nem ember. Persze, ugyanúgy szeret, mint a többi kutya, de a többi "pletyka" (pl. az, hogy hálásabb) valószínűleg csak az ember saját érzelmeinek kivetülése a kutyára.

Két kutyát hoztam el menhelyről illetve ebtelepről. Egyik a barátnőmé, a másik a nagynénémé lett. Mindketten azt mondták, hogy ilyen jó kutyájuk még nem volt. Egy probléma van velük, hogy jobban ragaszkodnak, és sokkal bánatosabban néznek utánad, mert félnek, hogy nem térsz vissza. Rossz szokások? Nos, erről annyit, hogy kellő törődéssel minden megoldható. Ráadásul a nagynéném kutyája tanítva volt, fekszik, ül, pacsi, fel, ugrik, csibész... erre mind hallgat, fegyelmezett, jólnevelet kutya. Szóval, szerintem érdemes menhelyről kutyát örökbe fogadni.

Nekem ajándékba adott kutyám van. Kis korától velem van, és már hét éves. Mégsem volt egy éjszaka sem, amikor egyedül hagytam volna, és a nappalok nagyrészét is velem tölti. Sokat kommunikálok vele, és ennek az az eredménye, hogy hihetetlenül figyelmes, és nagyon okos kutya lett belőle. Nagyon sok kifejezést és szót megért, néha erre vigyáznom is kell.:) Ezzel azt akartam mondani, hogy nem feltétlenül a származás, hanem a törődés határozza meg a gazdával való viszonyt!

Kutyától függ.

Nem lehet elvárni, hogy mindegyikben úgy hagyjon nyomot a gazdavesztés és a menhely, meg az előző családnál töltött időszak minősége sem mindegy.

Szerintem bizonyos alkatra vagy életeseményre vonatkozik, hogy úgy reagál, hogy megkönnyebbült és megnyugodott és hálás viselkedést mutat, amikor jó helyre kerül; sok kutyát meg rehabilitálni kell; de még akár "hálátlan" is lehet, ha ő úgy gondolja, hogy nem tudod biztosítani a törődés- és mozgásigényét.

Egyik kutyám még kölyökkorában került hozzám menhelyről, ő tökéletesen olyan volt, mint bármelyik kölyök kutya. Semmi nyoma nem volt.

5 hetes kutyánál nem hinném, hogy bármi "hálásságot" fel lehetne fedezni.

Másik kutyám felnőttként került hozzánk, és nála látom ezt a hálát - de azt is, hogy előző helyén sokat volt bántalmazva, valószínűleg indokolatlanul is (vagy következetlenül).

És közeli kapcsolatban állok egy németjuhásszal is, akit utcára dobtak ki, onnan fogadták be ismerőseim.

Na ő levakarhatatlan :) Sétánál kb. percenként felnéz arra, aki vele van, és leginkább szoros láb mellett követést csinál, ha nagyon futhatnékja van, akkor fut egy kisebb kört, majd beáll megint láb mellé, és dörgölődzik is, mint egy macska. :) De ezekre a körökre is csak azután megy el, ha sikerült előtte simit bezsebelni. Fél szeme mindig az emberen van, nehogy leszakadjon tőle :)

Már egy éve így néz ki minden séta.

Szerintem ezt és a hasonlókat nem sok szabályosan vett kutya produkálja, mert ez a hányatatott előéletből fakad.

szia!

A miénk nem volt hálás, állandóan szökött, és egyszer nem jött vissza. Normális zárt kapus kerítéses házunk van. Meg sem szeretett minket, rám is támadt stb. 8 hónapos német juhász keverék volt.

De lehetett volna eszem, amikor mentünk kutyáért Nyíregyházára az Állatbarát Alapítványhoz. Mert amikor mondtam, hogy őt akarom, mindenki olyan sunyi félmosolyokat engedett el, meg nagyon furcsa hangsúllyal beszélt a kutyáról. De akkor rajtam volt a lila köd, és nem értettem. Csak utólag...Nem volt jó választás, ők meg örültek, hogy szabadulnak egy problémás kutyától.

De van pozitív példa is. A húgom befogadott az utcáról egy akkor 2,5 hónapos tacsi keveréket. Annál hálásabb kutyát még nem nagyon láttam!