Kiskutyatartók, miért kapjátok ölbe azonnal a kutyátokat, ha egy másik kutyás a közeletekbe jön?

Mondjuk szerintem ez főképp a nagykutyások "sara". Hiába tudom, hogy nem fog balhézni a nagykutyám, abban sosem lehetek biztos, hogy a vehemens modorával nem vált-e ki félelmi agressziót a kicsiből, ha meg már megtámadják a nagy kutyámat, akkor azt sem tudom garantálni (jó én tudom, de a többség nem) hogy nem fogja megvédeni magát. Tehát szerintem alap kellene legyen, hogy láb mellé rendelem a nagykutyámat, ha másik, ismeretlen kutya közeledik. Kivétel ez alól a póráz nélkül közlekedő kiskutya, mert arról feltételezem, hogy szocializálták. A flexis kis terrierek elől meg én megyek át a túloldalra a nagykutyámmal, mert ezek az esetek 90%-ában hisztigépek.

Én megértem a kiskutyásokat, mert mi nagykutyások sem viselkedünk sokszor megfelelően.

A múltkor olvastam egy könyvben ezt a pár sort, pont ide illik. A "felkapkodós" gazdiknak figyelmébe ajánlom elsősorban:

„A zárkózottan élő és a világgal minden kapcsolatot kerülő ember sajnálatra méltó, mert a másik ember megismerésének tapasztalata – hogy az hogy néz ki, miként él, mit gondol – hiányzik nála. Az ilyen egyén egyre bizonytalanabbá válik, félénk remete, vagy furcsa csodabogár lesz. Ugyanez történik azzal a kutyával, amelyiket – aggódását túlzásba vivő –gazdája távol tartja a más kutyákkal való találkozástól. Miután ez a szerencsétlen eb nem tapasztalhatja meg a saját fajával való érintkezést, amikor mégis találkozik egy társával, félelemmel, zavarral vagy támadással reagál. Az ilyen ebet gazdájának aggódása ideges, csaholó ronccsá vagy puszta félelemből harapóvá változtatja.

A kutya természetéből fakadóan falkaállat, és mint ilyen, számára alapszükséglet a saját fajával való kommunikáció. Ahhoz, hogy számára ismerőssé váljanak az ősi eb-rituálék, biztosítani kell a minél gyakoribb találkozását fajtársaival. Ezek az alkalmak nemcsak arra adnak lehetőséget, hogy megtanulja, miként kell egy valamirevaló ebnek viselkednie, de azt is elsajátítja, miként illeszkedjék a társas rangsorba.”

(Dr- Szinák - Dr Zsolnay: Több mint kutya)

Kedves ZOL!

Nem arról szól sem a kérdés sem a válasz hogy mindentől elzártan tartják a kutyáikat az emberek. Felénk pld kistestű kutyák és közepes testű kutyák nálunk 2-3 órát játszanak csapatostul gyerekekkel együtt. Kutya méretek 1,5 kilóstól a 20 kilósig. Arról szólt a fáma, hogy miért féltik a kistestű kutyákat az idegen nagytestű kutyáktól a gazdik. De ha végig olvasod a válaszokat, akkor bizony okkal! Pont azért mert falkaállat a kutya, alapból a falkatag barát minden idegen pedig ellenség!! Utóbbit tudja korrigálni az ember (mint modern falkavezér) tanítással és a kutyák más kutyákhoz való szoktatásával. Nagyobb testű kutyusoknál több múlik a gazdán, vagy kicsivel több a felelőssége, meg sajna negatívabb is a nagy kutyák megítélés MO-n. Sok buta, műveletlen ember nagytestű kutyáját státuszként tartja és neveli erőszakra, ettől érzi magát erősebbnek és élvezi!!

megint 12:39 vagyok.

Egyetértek az előző válaszolóval.

Aki nagy kutyát választ társnak, az vállalja a felelősséget, és a kockázatot, hogy már csak a méretéből és az erejéből adódóan, a kutya "veszélyes". És nem feltétlenül agresszivitásról beszélünk, elég ha futás, ugrálás közben fellök egy kisgyereket, egy idős embert, nagy termete és lendülete miatt megijednek tőle, kirántja a pórázt a gazdi kezéből, balesetet okoz. Persze ez most mind túlzásnak tűnik, de gondoljunk csak bele, előfordulhat, hisz a kutya nincs tisztában a saját erejével, a gazdinak kell résen lennie.

És ahogy azt az előttem válaszoló is írta, aki ilyen típusú kutyát vesz, annak igen is nagyobb a felelőssége, és fokozottan kell figyelnie, hiába jól nevelt, agyon iskoláztatott a kutya, ne felejtsük el hogy egy állat, elég egy félreértelmezett mozdulat és tragédia történhet. Én mint kiskutyás ez alól a fokozott felelősség alól mentes vagyok, hisz a 6 kilós ebem ha akarna se tudna nagy kárt okozni, ennek ellenére figyelek és bár póráz nélkül sétálunk, de ha látom a másik gazdi bizonytalanságát akkor megkötöm vagy másfele megyünk.

Így lehet csak együtt élni, kutyás kutyással, és nem kutyással. Tiszteletben kell egymást tartani, még ha hülyeségnek is tartjuk a másik viselkedését, gondolat menetét. Arról nem beszélve hogy a kutyások maguk alatt vágják a fát azzal hogy így nagymenőznek a kutyákkal, felelőtlenül tartják, póráz nélkül sétáltatják, engedik hogy balesetek történjenek, aztán meg csodálkozunk hogy beszól a szomszéd néni meg az aggódó anyukák a játszótérnél. Ahelyett hogy megmutatnánk hogy igen is lehet a társadalomba, városba kutyát tartani anélkül hogy másnak kellemetlenséget okozunk, sok kutyás még rá is játszik erre, és keresi a konfliktust a többi kutyással is. Ezek után meg persze hogy a szemtanúk, fültanuk félnek, és ítélkeznek.

Én azt is megértem, ha valaki annyira félti, hogy inkább fölveszi. Nekem yorkim van, és odaengedem a pitbulltól kezdve a német juhászig minden fajta kutyához.

De nem egyszer láttam már kutyákat összeugrani, és olyankor csak arra tudok gondolni, hogy az én kutyámmal egy harapás végezne... És bizony nálam is volt már olyan, hogy le kellett rúgnom egy labradort, mert nekiment a kutyámnak. :(

Én 2x kaptam föl a most 6 éves kistestű kutyámat. Mind a két esetben ugyan az a kutya miatt. Az egyik esetben a nagy hévben ahogy felkaptam, szinte teljesen tudatlanul és ezzel egyszerre sikerült elejtenem, de szerencsére a szórólapokkal teli kartondobozban landolt. A második esetben már tapasztaltabb voltam. Amúgy én sem kapkodom föl csak mert jön egy nagykutya mert szerencsére az enyém elfut ha valamelyik kutya nem szimpi neki és mivel nagyon-nagyon gyors legtöbbször leis hagyja őket.

Ha meg pórázon sétáltatom az andrássyn akkor meg ha tudom egy kutyáról hogy támad stb akkor odébb állunk.