Miért kellett meghalniuk a kiskutyáinknak?
2 éves szukám most márciusban szült először, 2 kislánya lett (fajtatiszták). Minden úgy látszott, hogy rendben ment, szépen megszülte őket, bár a másodiknál kellett az én segítségem is. Aztán 5 naposan meghalt a másodszülött. Gondoltam a nehéz szülés is közrejátszott, elfogadtam.
A másik picike szépen fejlődött, egészen tegnap éjjelig, mikoris éjszaka kijöttem vizet inni, csak rápillantottam a kutyusokra, és egyből feltűnt, hogy a kicsi nem mozog. Megnéztem közelebbről, és egyértelmű jeleit láttam a tej félrenyelésének... Meghalt ő is, most temettem el, a testvérkéje mellé.
Nem értem hogy történhetett ez! Végig állatorvosi felügyelet mellett, maximális szeretetben éltek! Az anyakutya is mindent megkapott! Annyira fáj, mert meg akartuk tartani őket, később már csak ugye az egyiket, de ezt nem tudom elfogadni! Tényleg nem a pénz részét sajnálom, hanem szerencsétlen kiskutyákat! Gyönyörűszép, erős volt mindkettő... Szar az élet.
Tapasztalatokra lennék kíváncsi, hogy kinél fordult már elő ilyesmi? Én csináltam valamit rosszul? Vagy az anyakutya nem jó anya? Az orvos nem vett észre valamit?
válasza:Mindenképpen a két legalsó cicit kell figyelni, azok a kritikusak.
Ha nagyon megduzzadnak, akkor borogasd őket. Ha úgy sem múlik el, akkor mindenképpen az orvost ajánlom.
Sok teje van az anyakutyusnak?
válasza:Figyeld a két alsót, ha nem nagyon kemények és vörösek, akkor tényleg el fog apadni magától.
Megkérdezhetem amúgy, hogy milyen színű a kutyusod? Szimplán csak kíváncsiságból.
válasza:Blenheim, és tricolour.
Mind a hárman lányok nálatok?
válasza: válasza:Nekem két dolog jut eszembe. Egyrészt, bár nem idevág, nekünk a belga kismalacaink pusztultak el így, bár nálunk a hanyag anya volt az ok. (hideg volt még, mikor születtek és nem figyelt arra, hogy ne kószáljanak el; rájuk lépett, stb.) Ezzel együtt nem gondolom, hogy a különvétel megoldás, hiszen nem ez a természet rendje.
Bizonyára a kutyatenyésztés teljesen más, hisz ott a profit is a cél.( bár épp itt nem)
A másik dolog az egy költői kérdés csupán: miért tenyésztenek/tenyésztetek olyan fajtát, amelynél ilyen gyakori egy örökletes betegség? ( a szívprobléma)
Állati szar érzés lehet így meghalni. (szívrohamon átesett emberek elbeszélése alapján)
Ahogy a bulldogokat sem tenyészteném a légcsőszűkületük miatt, vagy mondhatnám a japán táncolóegereket is.
Nyilván aki elkötelezi magát egy fajta mellett, annak oka van. A leggyakoribb az (lásd szaporítók) hogy a divatfajtákat tenyésztik, nyilvánvalóan a nagy haszonért.
Aztán vannak néhányan, akik annyira beleszeretnek egy adott fajtába (én esetemben ez a cavalier), hogy más fajtát el sem tudnának képzelni maguk mellett. Én imádom őket, és nem tudom elképzelni, hogy valaha is másfajta kutyákkal foglalkozzak. Tehát teljesen mindegy, milyen örökletes nyavajái vannak egy adott fajtának, ha egyszer az embert ez a fajta érdekli, ezt szereti, imádja. Ha az egészségügyi dolgok lennének a döntőek, hogy ki milyen fajtával foglalkozzon, akkor mindenki tacsót, vagy mittudomén labradort tenyésztene, mert mondjuk ott ritka a császár, meg kevesebb a betegség.
válasza:A tacskó is pont ilyen szerencsétlen tenyészlény.
Túl hosszú a háta, a gerincével rengeteg probléma van.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!