Régen nem volt divat állatkínzásnak nevezni a fül-farok vágást?

Azért kell a farok kupirozását legkésőbb a 4. napig elvégezni, mert akkor még porc, és nem csont. És pontosan 3-ig számolsz, és már kész is. A kiskutya utána békésen alszik, és cumizik is. Hozzáteszem, hogy a dobermannoknál a fül, és farok kupirozása, a "legfájdalmasabb" dolog az életükben, és bizonyithatóan a későbbi fejlődésükben, ill. a természetükön semmit nem változtat. Ez még mindig nagy megbecsülésnek, és szeretetnek örvendő fajta. Ugyhogy ők az elvégzett beavatkozások ellenére, (amik után semmilyen látható jele a fájdalomnak) nagyon-nagyon boldog, és teljes életet élnek.

Én inkább az állatvédők számlájára irnám ennek a dolognak a felfujását, mert ebben tudnak látványos eredményt produkálni, ami ugye kell ahhoz, hogy az adományok befolyjanak. Az igazi állatkinzás ellen semmit nem tudnak tenni.

Hát igen.

Lehetne erről vitatkozni, hogy bizonyos fajták amelyeket kitenyésztettek gyakorlatilag pont ettől a fajtajellegektől szenvednek.

Csak találomra: Pl. túl rövid orr (nehéz a légzése, gyakran befullad), túl rövid lábakhoz járuló hosszú test, nagy kidülledt szemek, nagy lelógó fül (állandóan begyulladhat) stb.

Hogy arról már ne is essék szó, hogy a kutya számára ez megnehezíti más kutyákkal való kommunikációt is. Pl. nem tudja hegyezni a fülét, gyakran nem látszik a nagy szőrtől még a szeme sem stb. stb.

Mindezeknek legtöbbször semmi köze a munkavégeztetéshez.

"A farok nem csontokból áll, hanem csigolyákból. És a csigolyák között vágják át."

Ez olyan, mintha azt mondtad volna, hogy a katica nem rovar, hanem bogár. =P Vagy a szitakötő nem ízeltlábú, hanem rovar. Magyarul; a csigolya is egy csont.

Az persze ki is ment a fejemből, hogy leírjam, pici korban még tényleg csak porc. Ugyanúgy, mint az embernél, a kutyáknál idősebb korban alakulnak bizonyos porcok csonttá. (Egyébként bevallom, nem igazán foglalkoztam még ilyen kérdéskörrel, mert feleslegesnek találtam, és nem tudtam azt sem, hogy csak pici korban végzik rajtuk a "farokvágást".)

A farkcsóválás a barátkozás jele. Nekem mind a négy kutyám amikor játszik csóválja a farkát, vagy ha patthelyzet alakul ki gyakran elintézik egy farkcsóválással és nincs gond.

Ez csonkolt farkú kutyáknál nehezen látható, ezért kifejezetten hátrány a kutya számára.

Persze végül úgyis a gazda dönt, amíg lesznek állatorvosok akik ezeket a műtéteket elvégzik.

Bár mostanában már lehet látni kutyakiállításokon csonkolatlan kutyákat is, amelyeket régebben pedig megcsonkítottak.

: ma 16:33

A farokcsóválás nem csak a barátkozás jele. Nem egy kutyám fogott már élesben és , bizony, harapi előtt is járt a farka rendesen.

Valóban a farok is az egyik jelző a kutyáknál. De mellette kell még hozzá más testjel is, hogy a másiknak érthető legyen, mit is jelez.