A "drága" mindentől óvó anyukák jogosan féltik a kisbabájukat az ÖSSZES kutyától?

sajnos a mai városi és néhaány falusi gyerekek puhány allergiás aztmás gerincferdült csotrogányok lesznek akik vitaminon nőnek fel a négy fal közt

én városi vagyok de inkább érzem magam falusi parasztnak vagyis faluba érzem inkább otthon magam

akiket a szülei mindentől óvnak azok félni fognak tőle vagy mondjuk allergiásak lesznek rá

ha meg nem óvják tőlük(ez nem azt jelenti hogy nem törődnek velük) azok immunisak lesznek rá legyen ez betegség állat vagy leomló házfal teljesen mind1

Én a fél gyerekkoromat a baromfiudvarban töltöttem. Csirkék, libák, nyulak között. Volt egy bárányom (akkor még kutya helyett) kijártam vele a mezőre sétálni, és rajta aludtam órák hosszat. Minden állatot megpuszilgattam, és nem kaptam el semmi nyavalyát.

A 2 éves unokaöcsém is állandóan cuppog a kutyámmal, köszöni, ő is jól van:D

Az a szülő, aki ennyire félti a gyerekét, úgysem fogja soha megérteni, hogy nincs rá oka.

a szülő kötelessége lenne, hogy gyermekét szocializálja ...és ebből nem maradhatnak ki a körlöttünk élő állatok sem

hasonló hibákat követnek el mint a felelőtlen kutyatartók akiket csak és kizárólag az érdekel, hogy cuki a kutya de a nevelés és szocializáció nem lényeg ...az eredmény mindig egy zavarodott, stresszben élő egyed!

Ha már kicsi korban megtanítanánk a gyerekeinknek, hogy miként viselkedjenek állatok körül, hogy értsék és tiszteljék a természetet akkor sok egyéb előnye mellett pl. megszünnének a kutyatámadások...!

Kedves Anyukák tessék megmutatni mindent ebből a világból a kicsiknek!

(persze ehhez a felnőtteknek is egy környezettudatosabb szemléletre van szükség, mert akik mindentől óvják a gyereküket saját félelmeiket erőltetik a kicsikre)

Az emberi vírusos vagy bakteriális betegségek mindegyike fertőz emberre. Kutyától meg veszettséget lehet elkapni (oltatlan kutyától, harapás útján, de még úgy is kicsi az esély) meg férgeket, de azok közül sem mind fertőz emberre. Egyes atkafajták is fertőznek. Más nagyon nincs is, még a macskától ugye a toxoplazmózis, és ennyi.

Több okuk lenne az emberektől félteni a gyereket, mint a kutyáktól.

De nekem is van olyan ismerősöm, aki egész eddig kutyaszerető volt, majd megszületett a babája, és most nem ülnek be olyan autóba, ahol kutya utazott, meg már nem engedik be a kutyát a lakásba. A múltkor kutyasuli után hétvégén akartam találkozni velük, és közölték, hogy csak ha hazamegyek lezuhanyozni, átöltözni... Pfff.... Na ezt nem értem mitől fordul így ki magából valaki attól, hogy anya lesz.

Nekünk épp Németdogunk volt, mikor születtem, gondolhatod hogy kutyanyálban fürödtem egyfolytában, a kutyába kapaszkodva kezdtem járni. A keresztapuméknál, ahol szintén sokat voltam, ott bernáthegyi volt, meg disznók, őz, kecskék, lovak, nyulak. Volt, hogy napokat ültem a nyúlólban és csodáltam a kicsiket. Ha sírtam, betolták a babakocsim a tyúkudvarba mert ott mindig megnyugodtam.

Ráadásul én kiskorom óta rágom a körmöm és ennek ellenére sem vagyok egy nagy kézmosó. Nyilván nem figyelek oda a körömrágásra, mert az egy tudattalan rossz szokás, tehát simán szar felszedés után kettő perccel is rágom, és soha soha semmi bajom nem volt ami az állatokhoz köthető.

Soha nem értem, hogy - persze ha nem harapós, neveletlen a kutya - akkor mitől is féltik a gyereket. Egy tisztán tartott, oltott, egészséges kutyától? Körülbelül annyira veszélyes, mint egy báránybőr a kanapén. Az igazság pedig az, hogy egy kutya több kórságot el tud kapni egy átlagos gyerektől mint fordítva.

Sokan azt gondolják, hogy burokban kell élniük, és nem látják be, hogy mi is ugyanúgy a természet részei vagyunk mint a rettegett kutya. Ugyanúgy megvannak a saját bacilusaink és élősködőink, és ez így van jól.

Csak hogy legyen egy komment a "másik oldal"-ról is.

A probléma az, hogy a kutyások azt hiszik, hogy mi városiak, akik soha nem tartottak állatot, az a problémánk az állatokkal való nyalakodással, hogy elkaphatunk valamit, holott nem erről van szó.

Az egésznek a kulcsa a szocializáció. Másképp tekint a nyalakodásra az akinek ez gyerekkora óta az élete részét képzi, és másként az aki sosem volt állatokkal ilyen kapcsolatban. Én a fővárosban nőttem fel, a 13. kerületben, 26 éve itt lakom, sosem volt semmilyen háziállatom (hacsak a pók a sarokban nem számít bele),és egyszerűen csak az a bajom a nyalakodással, hogy gusztustalannak tartom. Ha majd lesz gyerekem akkor sem fogok örülni annak ha egy tányérból enne egy kutyával.

Ha megenném a saját hányásomat, attól sem lenne semmi bajom, de ettől még tarthatom gusztustalannak. Ezzel nem akarok senkit cikizni, csak nem értem azt az intoleranciát, amit az állattartók az állatot nem tartókkal szemben mutatnak.

Mikor vidéken ismerősömnél biciklitúráztunk, és szóltunk a szomszédnak, hogy jó lenne ha ne hagyná szabadon kóborolni a kutyáit az óton, mert a héten már ötödször rángatott le valakit a bringáról, akkor még én voltam a szemét állatkínzó fasiszta, hogy hogy merek ilyet mondani, hogy ő nem fog bezárni ilyen kis helyre állatokat, mert az állatkínzás. Ja kérem, akkor nem kéne annyi kutyát tartani.

Ez persze egy szélsőséges példa volt, de az általánosnak vehető, hogy a legtöbb állattartó rá akarja erőltetni mindekire az ő életformáját, mert biztos az az egyetlen helyes út.

A természet tiszteletéről pedig annyit, hogy én úgy tisztelem az állatokat, hogy békén hagyom őket.

Ennek ellenére nem vagyok semmire allergiás, nincs asztmám és nem vagyok beteges sem. Viszont sok kutyás ismerősöm van aki aktívan szedi az allergiagyógyszert (vidékiek is), úgyhogy a nagy elmélet megdőlni látszik.

Úgyhogy ha egy anyuka félti a gyerekét attól hogy összenyalogatja a kutya, az nem azért van mert gonosz, vagy mert hülye, hanem egyszerűen ez neki szokatlan.

Így kell elfogadni a másikat. Én is megszoktam és elfogadtam a 26 év alatt azt a szomorú tényt, hogy térdig kell járnom a kutyaszarban Budapesten.