Miért más az altatás így?
Tegnap volt itt egy kérdés,hogy mi lesz a vemhesen ivartalanítás után a picikkel. Senki nem tud válaszolni arra,hogy mi a különbség a kettő között. Mármint hogy miért támogatjátok a vemhesen ivartalanítást,és a kicsik megölését,ha mondjuk a gyepin altatást elítélitek?
Miért más a kettő? Ugyanúgy egy életnek vettek véget,nem?
11:17-es vagyok
10-59-esel értek egyet! az egész igaz amit írt!
Na látod én meg az ilyeneket nem értem, mint a rágcsálómentés pl. A noé tegnapi posztjáról is kicsit kiakadtam: "Angyalok! Rágcsálósainknak is elkelne egy kis segítség. Teljeskörű vírusvizsgálatot kellett kérnünk pár állatra, akik egy fertőzött állományból kerültek be. Ilyet nem csinálnak itthon, csak Csehországban, az ára 70 ezer Ft lett, amit önkénteseink saját zsebükből kénytelenek fizetni."
Most ezek a szerencsétlenek miért ne mehetnének kígyóeledelnek? A kutya az teljesen más, ugyanis a kutya azért létezik, mert az ember istent játszik. Amikor bunkósbottal kiszelektáltuk a domináns egyedeket, és azt kértök a kutyától, hogy hódoljon be nekünk, akkor felelsséget vállalt az egyik faj a másikért. Minden ember, minden kutyáért. A kutyát az ember formálta a maga képére, és az ember hibájából szaporodott túl, így az ember felelőssége ezt a porblémát megoldani.
A felnőtt egészésges állatok altatását pedig nem elítéljük, hanem próbáljukmegakadályozni, ha meg lehet. Akit elítélünk, az a gazda, akinek nem jut jobb megoldás az eszébe.
Menjünk sorban.
1. A tegnapi kérdést nem én írtam ki. csupán olvastam.
2. Én nem ítélem el ezt az egészet, sőt,én nem ítélem el az elaltatást sem,ha szükséges.
3. Továbbra is az érdekel,hogy aki az egyiket ellenzi ( altatás), az a másikat miért nem.
4. Nem szoktam se fel,se le pontozni.
Valaki válaszoljon már a kérdésre is,légyszi!
Újra leírom.SZÜKSGESNEK tartom a vemhesen ivartalanítást,de az altatást is,és a kettőt teljesen egy súlyúnak ítélem. Aki nem,az miért nem? Aszernit mi a különbség a két "gyilkosság" között?
Én magamról tudok csak beszélni: személy szerint lélekben meghúztam egy határt (amit szerintem az állatvédők nagy része is megtett) ez a határ a születés pillanata. Ha egy állat megszületett onnantól kezdve mindent megteszek az életben maradásáért ha erre van reális lehetőség. De ez nálam tényleg a születés pillanatában kezdődik, nem előtte egy nappal vagy hónappal hanem abban a pillanatban. Beszélgethetünk itt a már megfogant élőlények jogairól de jelenleg ma Magyarországon szerintem nem tartunk ott, hogy esélyt adjunk a megszületésre ha tudjuk, hogy milyen világba is fog megszületni. De nem ítélem el azokat se akik ezt a határt későbbre teszik, tudom, hogy vannak akiknél a szem kinyílása az amitől már mindent megtesz egy állat életért és addig még az alom lealtatását is humánusabbnak tartja.
Szerintem ezt mindenkinek a saját lelkiismeretével kell lerendeznie és egyénileg kell ezen túllépnie, azt gondolom, hogy erre nincs recept és nincs egységes álláspont az állatvédők oldaláról sem.
Ó basszus tök hosszan írtam és eltűnt.
Szóval szerintem a lényeg az, hogy nem tudod kiiktatni az emberi önzőséget. Ha önkéntesek egy csapata dolgozik a menhelyen, akik a pénzüket, a szabadidejüket áldozzák, akkor ott óhatatlanul kialakul a szeretet egyik vagy másik kutya iránt. Hiába irracionális a kemoterápiát pl. méregdrágán kifizetni,minimális az esély a túlélésre, ráadásul egy kemon túl esett kutya kicsi eséllyel jut gazdához. De van egy maroknyi lelkes önkéntes, akin minden ottani kutya élete múlik, és szerintem senkinek nincs joga azt mondani annak aki szerette, gondozta, gyógyította, rehabilitálta a kutyát, hogy bocs de ez most meg fog halni, mert ebből a pénzből ki tudunk hozni három másikat az illatosról.
Itt már kőkemény érzelmekről van szó, nincs racionalitás, nincs matematika. Nem is lehet.
Objektíven nézve a kérdést egyetértek veled, de ilyen szempontból akkor a gyepik tök jól működnek. Ha helyhiány van, akkor először az idősek, betegek, nagy feketék vannak altatva, az esélyeseknek mindig próbálnak esélyt hagyni.
De a gyepi nem is állatvédők szeretetéből, szabadidejéből, zsebpénzéből működik.
A menhely viszont igen, és a legtöbb pontosan azzal a céllal jött ltére, hogy náluk nem altatnak. Mert amelyik kutya bent van, az valakit már képen nyalt, valakihez napról napra közelebb merészkedett, valakinek nagyon csóvált, valakihez nagyon bújt. A meg nem született kutya még nem nézett senkire, és tulajdonképpen nem evett még, nem szuszogott még, tehát a szó szoros értelmében nem lehet rá azt mondani, hogy élt.
Egyszerűen az önkéntesek emberi mivoltja az oka annak, hogy élet és halálszempontjából megszűnik a racionalitás.
Dehát gondolj csak bele. Ha egy menhely vezetője, vagy vezető állatorvosa lennél, ki mernél jelenteni olyat egy önkéntesnek, aki szívvel lélekkel küzd egy kutyáért, hogy bocs, de halnia kell, mert túl rosszak az esélyei, és túl drága a kezelése?
Igazad van, objektíven nézve nincs nagy különbség, de nem tudod kiiktatniaz ember saját preferenciáit, a szeretetét. Az érzésekkel nincs mit tenni, nem lehet egy üzleti szférából érkezett menedzsmentet odatenni egy menhely élére, hogy akkor racionalizáljon, mert ez az egész nem így működik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!