Mi legyen a kutyával? Menhely vagy altatás?

Két dologból lehetne választani: vagy bevisszük menhelyre, és esetleg lesz új gazdája, vagy elaltatja az állatorvos.

Az ok elég bonyolult: a kutya eredetileg kóbor volt, és az is maradt, teljesen tönkretette a kerítést, nem érdekli se a játék, se semmi, csak a szökés. Az ivartalanítás sem segít, semmi sem.

A teljes kerítés lecserélése cirka 300-500 ezer forint lenne, mivel fából van, és konkrétan szétrágja. Elég kicsi kutya, szóval a legkisebb lyukon lelép.

Mindennapos programunk, hogy a kerítést megjavítsuk.

Egy ideje megkötjük, mivel a faluban utálják a kóbor kutyát. Ha az utcán van, sokan bántják, belerúgnak, megtépi másik kutya, mert ráuszitják, stb. Tehát igyekszünk az udvaron belül tartani: megkötjük.

Az acél karikát széthúzza, addig rángatja, addig tekergeti, amíg vagy eltépi azt, vagy a nyakörvet, vagy egyszer meg fog fulladni.

Amíg nem tud megszökni, addig vonyít, sír, szenved.

A simogatást, a családot, a gyerekeket szereti, amennyit lehet, törődünk vele, de a pórázas séta is akkora szenvedés neki, mint a láncon lenni. Biztos hogy szeret minket, hisz újra és újra visszajön, (eszik, megsimogatjuk, stb), de nincs maradása egy helyen.

A kutya boldogtalan, szenved, és mi is szenvedünk, mert nem tudunk aludni, már elegünk van a kerítés toldozás-foldozásából, rettentő anyagi kárt is okozott.

Három éve kínlódunk mi is, ő is, és szerintem ideje feladni. Már a gyerekek is mondták, hogy nekik ilyen kutya nem kell. :(

Mi legyen a kutya sorsa?

Vigyük menhelyre (ahonnan szintén esélyes, hogy napokon belül megszökik), vagy altassa el állatorvos, és nem kell tovább szenvednie máshol?

Másik befogadóval már próbálkoztunk, de túl öreg, aki meg ismeri, tudja, hogy egy szabadulóművész.

Nem megy.