Nagyon nagyon szeretem a kutyámat, mi lesz velem ha meghal?

Két éve megmentettem egy malamut keveréket. A gazdája nem tudta etetni, de olyan későn szólt, hogy már szegény alig állt a lábán, csont és bőr volt, ráadásul ki volt fordulva a méhe. Egy disznóólban bezárva tartotta. Jött a hizlalás, erősítés, de nem nagyon akartak vissza kerülni a kilók. Egy hónap múlva begyulladt a méhe, azonnal műteni kellett. Úgy tűnt minden jól ment, haza jöttünk. Hideg tél volt, és ő a kályha mellett feküdt a fotelban. Kikéredzkedett pisilni, utána szépen vissza feküdt a fotelba. Én leültem mellé, és simogattam a buksiját, még elaludt. Csak mikor felkeltem vettem észre, hogy már nem lélegzik :-( Rengeteg szenvedés, és mocsok után a halála gyönyörű volt. Olyan emberek vették körül, akik szerették, megsiratták, és sohasem felejtik el. Boldog egy hónapot tudtam neki adni!Még most is megkönnyezem, de tudom, mindent megtettem érte...neki mennie kellett, menni akart...

Megjegyzem, a volt gazdája az óta sem kérdezte meg, hogy mi van Vele!

Tudom hogy már elkéstem a válasszal, de nekem is van egy kutyám, aki nagyon kövér és aggódom érte.

Igaz hogy még fiatal de nemrég beteg volt, és az alatt az idő alatt amíg meg nem jött az eredmény(mert megröngenezték)

minden éjszaka sírtam, mert nagyon szeretem!

Ilyen az ember barátja!!!