Nagyon nagyon szeretem a kutyámat, mi lesz velem ha meghal?

Nekem,igaz már több mint 10 éve az imádott németjuhászom halt meg hírtelen,akkor én idegösszeroppanást kaptam,egy hétig injekcióztak.A mai napig ha rá gondolok megkönnyezem :((

Remélem a kutyudnak semmi komolyabb baja.

Ha a nagy pukli akkor keletkezett, akkor az nem daganat, ne aggódj. Az nem egyik napról a másikra jön elő, hanem hónapok kellenek hozzá. És ha már korábban is ott lett volna, akkor biztos észrevettétek volna. Szerintem nincs okod aggódni.

De azzal tisztában kell lenni, hogy a kutyák itt hagynak bennünket előbb-utóbb.

Erre lelkileg fel kell készülni. Persze ezt könnyű mondani, de valószínűleg én is belehalok majd egy kicsit, ha a kutyám itt hagy.

De ne felejtsd, a gondolatnak teremtő ereje van. Arra gondolj, hogy semmi baj nem lesz, és még hosszú évekig együtt lesztek:)

Én amiatt aggódok, hogy mi lesz vele, ha ÉN meghalok. Senki nem tudja megadni neki azt, amit én, úgy, mint más a családjára gondol vészesetben, én rá (nincsenek gyerekeim, és jelenleg párom sem, mindenki más ellenne nélkülem, tudná folytatni az életét), de őt soha nem hagyhatom magára.

A lényeg, hogy te legyél neki, és nem fordítva.

Ne gondolj a legrosszabbra, még ha daganat lenne is /nagyon remélem, hogy nem az/. Nekem 8 évesen operálták daganattal a kutyámat, másnap már akart jönni dolgozni / németjuhász lány volt, és őr volt velem/, pedig éjjel még bevérzett, újra fel kellett nyitni, és elégetni a hajszáleret. 13 évesen kellet elaltatni meg agyvérzés miatt. /feküdt, nem evett, nem ivott, nem mozgott, sajnos menthetetlen volt/.

Ő is, és a másik két korábbi kutyám is urnában van a szobámban.