Szerintetek mit tudok ilyenkor tenni?

Van egy három hónapos beagle kan kutyánk. Nagyon-nagyon szeretem, de olyan kis neveletlen, hogy alig lehet tőle kint megmaradni. Apukámat tekinti falkavezérnek, neki bármit megcsinál, de ha én használom ugyanazokat a parancsszavakat, mintha meg se hallaná... Amint kilépek az ajtón, ugrik rám, harap, támad, belekapaszkodik a ruhámba, és tépi morgás kíséretében, alig bírom lehámozni magamról. A cipőket szintén darabokra akarja szedni, különösen akkor, ha rajtam vannak. Ha a kezem a szája közelébe kerül, azonnal belekap, ami elég fájdalmas tud lenni. Öcsémmel szintén ezt csinálja, csak ő sikítozik is mellé, ugyanúgy, ha vendég jön, összeharapdálja őket, alig bírják kiszedni az ujjaikat a foga közül. Megütni nem merem, mert mégiscsak egy ötkilós kölyök, félek, hogy árthatnék neki vele, de ha az orrára koppintok, fel se veszi... Lefárasztani nem tudom, még nem kapott meg minden oltást, addig meg nem lehet utcára vinni, bár gondolom az sem lenne túl szerencsés, ha kint próbálna mindenáron harcolni velem...

Segítsetek kérlek, nagyon szeretem őt és szeretnék minél többet foglalkozni vele, de ez így nem állapot, szinte félek tőle, mert nekem is fáj, amit csinál.

Természetesen le van szidva, ha nem a játékaival játszik, de semmit nem értünk el vele. Mindig van kint vele valaki, a törődés sem lehet gond. Tudom, hogy ez az ő korában normális, de mégis mit tehetnénk, hogy kevésbé legyen agresszív? Sokszor már nem tudom, hogy játszani akar-e, vagy tényleg támad...

Bocsánat, nagyon tájékozatlan vagyok a témában, de szeretném, ha segítenétek. Eddig volt egy németjuhászunk, ő nagyon szelíd volt, de sajnos túl öreg, meghalt már, és egy vizslánk, őt el kellett ajándékoznunk, mert akkor tesóm még nagyon pici volt, és veszélyt jelentett rá a hiperaktivitása.

14/L