Tenyésztő vagy szaporító!? Nem minden arany, ami fénylik.

Körülbelül fél éve bújom a gyakorikerdesek.hu oldalt, legfőképp a "Kutyák" témát, hiszen a Kutya az életem, imádom őket.

Nem lesz egyszerű megfogalmazni a mondanivalómat, hiszen rendkívül összetett téma, és igazából én sem találom a helyem benne.

Előre leszögezném, hogy abszolút nem támogatom a keverék kutyák szaporítását, és minden erőmet bevetve küzdök a környezetemben lévő, hobby célra tartott kutyák és macskák ivartalanításáért, hiszen, mondanom sem kell, hogy a rengeteg felelőtlen és tudatlan állattartó miatt vannak olyan szörnyű helyzetben a menhelyek, sintértelepek, és az ott nyomorgó állatok.

Azt tapasztaltam, hogy minden harmadik kérdésben hatalmas szerepet játszik a szaporítás kontra tenyésztés megvitatása.

Tegyük fel, van (nincs) két gyönyörű, egészséges, fajtastandardnek megfelelő német juhászkutyám. Ugyan nincs törzskönyvük, de biztosan állíthatom, hogy a két kutya fajtatiszta, hiszen a szülők törzskönyvvel rendelkeznek, és semmilyen más fajta nem piszkított bele a vérvonalba. Szeretnék ettől a pártól kölyökkutyákat. Ebben a pillanatban le lennék hurrogva, hogy mit képzelek én magamról, hiszen ez mocskos szaporítás, ami borzasztóan elítélendő, mert már az én kutyáim sem fajtatiszták, hanem "fajtajellegű keverékek". Felháborodhatnék, hogy mi az, hogy fajtajellegű keverék, hiszen az én kutyáim gyönyörű német juhászkutyák, és biztosan (bár nem bizonyítottan) fajtatiszták. A kölyköket és a szülőket (szukát) minőségi tápon nevelném fel, a kicsiknek megfelelő szocializációban lenne részük, megkapnák minden oltásukat, kapnának mikrochipet, féregtelenítve lennének, leinformálható helyre adnám őket, stbstb.

Nagyon sokan támogatják a kizárólag törzskönyvvel rendelkező kutyák vásárlását, vagy maxiumum a menhelyekről történő örökbefogadást. Itt most inkább az első dologról van szó.

Nekem van három törzskönyvezett kutyám (ez most tényleg). Egyikük egy ezüstkoszorús mestertenyészetből való. Gyönyörű kutyák kerültek ki a kennelből, igazán szép kutyái vannak. A tenyésztő szerződést íratott alá velünk, láttuk a szülőket, az eredményeket. Gondolhatnátok itt, hogy ez így teljesen korrekt dolog, nekem egy szuper, fajtatiszta kutyám van. Szuper kutyus is, az tény, minden kétséget kizárva. DE.

Sajnos azt kell mondanom, hogy egy mestertenyészetből származó kutyának sem biztos, hogy minden úgy van, ahogyan a törzskönyvben és a papírokon le van írva.

Mint kiderült, a saját kutyusom anyukája nem az, aki a törzskönyvében szerepel. Mondjuk, a törzskönyve alapján az anyukája "Bella". Ennek a Bellának nagyon sok szép eredménye van, igazán sikeres kutyus volt a kiállításokon. Az apja, "Gombóc" még inkább sikeres volt. Igen ám, de a biológiai anyja a kutyámnak "Szuzi", akinek nincs egyetlen díja és elért eredménye sem. Egy egyszerű, fiatal szuka kutyus, aki még kiállításon sem volt, ráadásul az én kutyámnak a rokona valahogy, anyai ágon. A tenyésztő bevallotta ezt nekünk, hogy igazából nem Bella a kutyusunk anyja, hanem a Szuzi. De ne aggódjunk, ez semmit nem jelent. Hoppá.

Azért jelentette be a másik szuka kölykeként, mert annyi eredménnyel mégis csak jobban néz ki majd a kölyök törzskönyve, így tehát jobban el is lehet adni, és papír alapján is sikeresebb lehet a kölyök, hiszen "jó vérvonalból való".

Azt akarom ezzel mondani, hogy mennek a csalafintaságok a neves, jó hírű, sikeres tenyésztők között is, attól függetlenül, hogy istenítik őket. Azzal, hogy én megvettem ezt a kutyát, nem biztosítottam magam arra, hogy az a kutya egészséges, fajtatiszta (!), és tényleg nem beltenyésztett. Éppen rosszul is járhattam volna, mert valami genetikai problémája is lehetett volna a kutyának. Vagy épp felnőve nem is az a fajta lesz, mint amire vártam. Pedig törzskönyvezett...

Szerencsére nem volt ilyen gond, és nincs is, már hat éves és imádom. Erre most mondhatjátok azt, hogy nem szabadott volna megvenni. Hát, nem hagytam volna ott! Már csak azért sem, mert akkor még nem voltam tapasztalt kutyás, és nem gondoltam bele, hogy ez baj lehet, mert én csak hobby célra szerettem volna. (Egyébként ivartalanítva is van.)

Vízen és kenyéren nőtt fel a hat kölyök. Mikor hozzánk került, minőségi tápot kapott, vitamint, meg minden félét, amire szüksége van. Egy év múlva látta a tenyésztője, és nem akarta elhinni, hogy ilyen Csoda lett abból a nyeszlett, félős kiskutyából. És mestertenyésztő!

Tehát nem biztos, hogy az az ezüst (vagy akármilyen) koszorús mestertenyésztő nem ugyanolyan aljas és felelőtlen, mint mondjuk egy olyan ember, aki törzskönyv nélkül szaporít kutyákat.

Úgy gondolom, hogy a tenyésztő attól még mindig nem tenyésző, hogy törzskönyves kutyákat ad el, akikért szerződést írat alá, be vannak oltva, chipjük is van, stb. A tenyésztő az, aki úgy tenyészti a kutyáit, hogy maximálisan a szívén viseli a kölykök sorsát, az egészségügyi állapotukat, és elkerüli a beltenyésztést - nem csak papíron, hanem a valóságban is. A fajta javítására, tökéletesítésére, nemesítésére törekszik. Persze ennek is meglehet a hátulütője (gyönyörű, de gyenge csontozatú egyed például) de ez már egészen más téma.

Na most akkor ki a szemétláda? Én, aki törzskönyv nélkül szaporítom a kutyát, de a szívemen viselem a sorsukat, és mindent megadok nekik, tökéletes gazdihoz adom őket, vagy a híres-neves-elismert tenyésztő, aki össze vissza keresztezi a kutyákat, és hazudik, csal, csak hogy megmaradjon a "színvonal"..?

Mindképp fontosnak tartom elmondani, hogy NEM védem azokat, akik kutyákat szaporítanak, csak gondoltam elmondom, hogy a tenyésztő sem mindig Tenyésztő...

[Az említett tenyésztő nevét nem kívánom nyilvánosságra hozni, sem bejelenteni a MEOE-nál.]