GOLDEN RETRIEVER kutyusunk 1 éves. Kérdésem: mire számítsunk a kutyánktól? Szemmel láthatóan szomorú, megviselték a történtek. Kell attól tartani, hogy támadni fog? Agresszív lesz?
Nem hinném h most azon morfondírozik, h "jaj ezt nem kellett volna", vagy h "erősebben kellett volna fellépnem és elharapni annak a németjuhásznak a nyakát"...
Akkor viselte volna meg, ha ő alul marad, megharapják, fájdalmat okoznak neki úgy, h ő nem tud védekezni. Ellenben így egy olyan visszajelzést kapott, h ilyen szituációban neki kell cselekednie. Legközelebb egy hasonló helyzetben te és/vagy az öcséd nehezebben fogjátok tudni leállítani. Az ilyen fajta viselkedést, még ha jogosnak is vélhetjük (mivel betolakodó volt a területen stb.) nem szabad engedni, és keményen kell szankcionálni. Végtére is ti vagytok a gazdái.... majd ti rendet tesztek, ez nem az ő feladata, pláne nem a ti jelenlétetekben. A másik, h ez egy goldentől egyáltalán nem elfogadható viselkedés.
Nem mondod h komolyan gondoltad h a 2 és fél (!!!!!) éves gyerekednek veszel egy élő kutyát mint valami plüssállatot, aztán az jól elvan a kertben, a gyerek néha megsimogatja, te kaját adsz neki és ennyi...??? Vagy csak megvettétek, mert valaki azt mondta meg a könyvekben azt lehet olavsni h a golden milyen család és gyerekbarát, könnyen kezelhető, okos fajta? (egy kutya sem magától, születésétől, származásától, fajtájától fogva okos és engedelmes, jól nevelt....ezekbe mind-mind energiát kell fektetni) Ugye nem? Mondd h nem, mert mindjárt sírok? Senki nem lehet ennyire felelőtlen.
Kezdjük az elején.
Hogy tartjátok a kutyát? Mennyit és HOGYAN foglalkoztok vele? Jártok-e sétálni? Tanítjátok? Ismer-e más kutyákat? Hogy viselkedik más kutyákkal, emberekkel?
Most van az a pont h el kezdjetek vele foglalkozni olyan irányba, h ne erősödjön tovább benne ez a fajta viselkedés, h neki cselekednie kell olyan hatáskörben, ami a gazdák dolga lenne. H ezt milyen módszerekkel és feladatokkal kell tenni, azt akkor lehet megmondani, ha ismerjük a kutya előéletét, képzettségét stb (tehát a fentebbi kérdéekre adott válaszokat)
"Nem mondod h komolyan gondoltad h a 2 és fél (!!!!!) éves gyerekednek veszel egy élő kutyát..."Nem,nem így gondoltam. Nekem is gyerekkorom óta voltak kutyáim, leginkább németjuhászok.Nem csak megvettük, mert ez olyan dizájn, vagy trendi. Normális, megbízható tenyésztőtől vettük. Az egyetlen BŰNÖM, hogy nem ismerem annyira ezt a fajtát, mivel Ő az első ilyen kutyusunk.
Hogy tartjátok a kutyát? Udvaron, kertes családi házban.
Mennyit és HOGYAN foglalkoztok vele? Minden nap foglalkozunk vele.
Jártok-e sétálni? Igen, reggel és este 5 km séta.
Tanítjátok? Igen, tanítjuk. Vezényszavakra, kézmozdulatokra ül, áll, fekszik, labdát/botot hoz.
Ismer-e más kutyákat? Igen, ismer, és eddig semmi probléma nem volt ezzel kapcsolatban. Játszottak, normálisan, még egy morgás sem történt.
Hogy viselkedik más kutyákkal, emberekkel? Ezt az előzőnél kifejtettem. Emberekkel barátságos, bújós, érdeklődő.
És mielőtt még jobban leszednéd rólam a keresztvízet, jelzem, hogy a másik kutya lépett fel támadólag a MI! udvarunkban, esély sem volt arra, hogy akár annak a gazdája, akár mi meg tudjuk fékezni a másik kutyát.
KÖSZÖNÖM Neked ezt a hozzászólást! Végre, valaki nem ítél meg a helyzet miatt. Az, hogy nem mertünk-tudtunk beavatkozni: én a kerítésen kívül voltam, akkor értem volna haza. És a másik kutya akadályozott engem. Ők 2 hete költöztek mellénk, tehát semennyire nem ismerem a kutyát. Mikor már nem bírtam tovább nézni a harcot, én beléptem a kapun, és 2 lépésre voltam a kutyáktól, mikor a csaj szólt, hogy "Inkább ne menjek a közelébe, mert az ő kutyájuk már harapott meg több embert is!" (az egyiket 13 öltéssel varrták össze) Ezután pár perccel lépett közbe az öcsém, amikor a mi kutyánk úgy tűnt, hogy higgad, engedné el a németjuhászt. Ekkor akarta megharapni az öcsémet a másik kutya, erre "vadult meg" a miénk.
Nem akarom tovább a helyzetet elemezni, de látom, felmerült néhány kérdés emiatt is. Ja, és mielőtt megint kérdezne valaki: nem, nem tartom magam gyávának. Csak a fentiek ismeretében az tegye fel a kezét, aki odaállt volna egy ilyen kutya elé...
"Van egy 2 és fél éves kisfiam, Ő kapta ezt a kutyust. A kutya imádja a gyerekem, óvja, vigyáz rá. Erre itt ez a mai"
Ne haragudj, de ezt írtad, feketén-fehéren.
Mire kellett volna gondolnom, ha ezt írod. Az ellenkezőjére? Hogy tiétek a kutya és képzitek, nevelitek stb. Azokból amiket írtál és amilyen kérdéseket föltettél nem ez jött le. Elnézést ha megbántottalak, de azon a mondaton h "Ő kapta ezt a kutyust" felhúztam magam. Elég régóta foglalkozom kutyákkal és a hozzájuk tartozó gazdákkal :o) és általában ez a fajta hozzáállás nem azt szokta előrevetíteni, h a kutyával rendszeresen van foglalkozva, sétáltatva stb. Az esetek 95%-ában az ilyen hozzáállással rendelkező gazdik kirakják az udvarba a kutyát, az nő mint a gaz, majd csodálkoznak, h a kutya neveletlen, "nem okos", esetleg antiszociális, agresszív.
És lehet, h büszkének kell lenni ilyenkor a kutyára....én nem lennék az. Nekem labradorom van és semmilyen agressziót nem toleráltam nála soha. Akkor sem ha őt provokálták. De nem ez a lényeg...
Inkább gondolkozzatok el ezek után h a falkavezér szerepek és feladatok rendben vannak-e. (az alábbi eset alapján gyanús h nem minden oké, pláne h a kutya most lett ivarérett - gondolom kan...) Ehhez esetleg kérhettek kutyakiképzői segítséget. Mert ez a dolog az élet egyéb más területein is ki fog jönni, és nemcsak pozitív oldalát (megvéd a kutya, de jó) fogjátok tapasztalni.
Szerintem. De persze azt csináltok, amit jónak láttok.
Nyugi, nem lesz lelki sérült, mert nem érte sérelem, nem maradt alul a "harcban" :)
Én is büszke lennék rá hogy szépen védelmezett Titeket, és a területet :)
Szeriten tényleg nem lesz vele semmi gond. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!