Mikor lettetek kész egy új kutyusra? Van aki soha?

Részvétem a kutyusod miatt. :( Az enyém két hónapja nincs már... Nekem nagyon sokat segített az, hogy volt mellette egy másfél éves kutyám is, és miatta erős kellett maradjak. Neki se tett volna jót ha sokáig azt érzi, nem tettem túl magam rajta. Természetes, hogy most úgy érzed, nem kellene másik. Pótolni őt senki nem fogja , de az űrt egy kicsit biztos betölti egy új jövevény. :) Sokan mondták nekem is, hogy "ó, majd lesz másik", persze lesz, mert nem tudnám kutya nélkül elképzelni az életem, de helyettesíteni egyik a másikat soha nem fogja, mert mindegyikük egyedi, mindegyiküket másért imádtam. Egyikük már hat éve, hogy meghalt, de még most is fáj néha. Aki két hónapja halt meg, úgy éreztem nekem ő a KUTYA, olyan volt a kapcsolatunk, hogy most még el se tudom képzelni, hogy valaha lesz még ilyen egy kutyámmal. Tudom, hogy most még nagyon nehéz, de próbálj örömmel gondolni rá, arra hogy együtt lehettetek, biztos vannak olyan pillanatok, amelyeken nagyokat mosolyoghatsz, ha visszaemlékszel. :) Szerintem a te kutyusod se szeretett szomorúnak látni, hát most se légy az! Más kutyust meg semmiképp ne vigyél haza csak azért, mert azt mondják, ilyenkor kell másik. Majd ha úgy érzed, hogy igen, kész vagy rá. Eljön majd az az idő is, hidd el. Most próbáld meg ezt feldolgozni, ne sűrgess semmit, van akinek több időre van szüksége, nincs ezzel gond. Kitartás! :)