A férjem kutyát szeretne. Mit csináljak?

Neked kell döntened, én próbálnám a kutyákat megszeretni. Kikötheted, hogy te egyáltalán nem akarsz foglalkozni vele, aztán majd megismerkedtek és meglátod, hogy milyen viszonyban akarsz lenni vele. Aztán, ha gyereketek lesz, neki is jó, ha a felelős állattartást kiskorától megtanulja.

(Én a kígyókkal voltam így (kutya macska van), de a gyerek kedvéért elfogadtam, ma már én is kiveszem és megmászatom egy kicsit.)

irtózni, félni csak attól lehet, akit-amit nem ismerünk. Valószínűleg vannak elképzeléseid a kutyákról, amelyek tapasztalat hiányában maradnak elképzelés, előítélet szinten.

Megszeretni csak azt tudjuk, akit ismerünk-ilyen az emberi természet.

Viszont ha már szeretünk valakit, azt a nyáladzásával együtt is szeretjük és nem viszolygunk tőle egy cseppet sem.

Mellesleg nem nyáladzik csak úgy a kutyák többsége, a támadásokért pedig MINDIG a gazda a felelős. Kutyát nevelni nem egy esetleges, ahogy esik úgy puffan dolog, vannak alapszabályok, amelyeket még egy édes bogár törpe kutyussal is be kell tarttatni, ha azt szeretnénk, hogy örömteli együttélés legyen a kutyatartás, ne pedig egy mások számára félelmetes valami.

Valami lehet a kutyatartásban, ha sokan nem tudnak meglenni ebek nélkül:)

Próbáld megkérdezni a kutyásokat, hogy ők miért?

Mindenképpen Te barátkozz meg ezzel, az nem elvárható, hogy egy teljes család rendelődjön alá annak, hogy nem raksz rendet a buksidban kutya ügyben. Nagyon sok, máshonnan nem megtanulható, megtapasztalható dolgot adnak ők- és a természet törvényei- annak, aki hajlandó megismerni azokat.

Én a mai túl műanyag világban orvosi rendelvényre írnám fel a kutyatartást- de csak azoknak, akik megismerni is hajlandóak az állatot.

Ha a párod nagyon szeretne kutyát, nem fogod tudni lebeszélni. Vannak emberek, nem is kevesen, akiknek az életük része a kutya. Én is ilyen vagyok. Mikor elköltöztem otthonról, azt mondták, kapok egy lakást, csak ne menjek messzire. Mire én azt mondtam, hogy nem kell, mert csak olyan helyen szeretnék élni, ahol tarthatok kutyát. Most kertes házban lakom, van 2 gyönyörű nagy kutyám, és imádjuk egymást. Ők Istenként néznek rám, és nekem ők a legjobb barátaim. Sokszor csak nézem őket az ablakból, ahogy játszanak, vagy csak állnak és kémlelik a tájat, és az aranyszínű bundájukon csillog a nap. Gyönyörűek. És hihetetlen sok szeretetet tudnak adni.

Ne akard lebeszélni a férjedet. Egyezzetek meg, hogy minden kutyával kapcsolatos feladat az ő dolga, te pedig meg fogsz barátkozni a kutyával, ebben biztos vagyok.

szerintem ezt hosszasan beszéljétek meg, mert nem tisztességes azt kérni tőle hogy mondjon le a kutyáról, amit annyira szeretne csak a te a kedvedért, de téged sem tisztességes belekényszeríteni egy olyan helyzetbe amitől irtózol.

őszintén szólva egyikőtöknek úgyis engednie kell, csak azt kell megvitatni ki a képlékenyebb :)

Szia!

Ha van kutyás ismerősötök, kérjétek meg, hogy hetente többször menjen át hozzátok a kutyával, meséljen a kutya szokásairól, a tapasztalatairól. A férjed nyugodtan kiélheti a kutyák iránti imádatát, főleg ha még fiatal a kutyus. Láthatod, hogy reagál a kutyus, hogy a ti kertetekben pl van egy homokozó vagy stb. ami az ő otthonában nincs. Ha megbarátkozol a kutyával annyira, hogy észrevedd, hogy milyen édes amikor kunyerál egy kis ételt, vagy pl. az enyém hempereg a hóba, és ha ezeket az apróságokat észreveszed, és elmosolyodsz (persze nem rögtön az 1. alkalommal), akkor szerintem legyen kutyátok.

Úgy a 7. vagy 8. alkalommal, de várhattok több időt is, ha nem érzed, és a férjed is látja rajtad, hogy nem tudsz megbarátkozni a gondolattal, hogy egy 4lábú, nyáladzó, ugató szőrös állat legyen a kertetekben, még mindig le tudtok ülni, és megbeszélni, hogy nem lesz kutyátok, és ennyi. Így nem is kell lebeszélned a kutyáról, de nem is kell engedned az ő kívánságainak.

A nyálas kutyákat én sem állhatom még nézni sem, de minden kutya nem nyálas. De minden kutya liheg, majdnem mindegyik ugat és szőrös is az biztos.:-)

Mindennek ellenére megérné megszeretni a kutyákat mert nagyon kedves és hűséges társai az embernek és megfelelő nevelés mellett a viselkedésük is kibírható. Persze jól meg kell fontolni, hogy milyen fajtával próbálkozzatok, lehetőleg egy nem nyáladzó, nyugodt temperamentumú engedelmes fajtát kellene választani. És egész kiskorától(7-8 hetes) nálatok kellene legyen, akkor biztosan megszeretnéd.

a kutyatámadások az emeberek hibájából vannak.sokszor csak annyit mondanak hogy egy öreg nénit megtámadott, de azt nem hogy a mami előtte ütötte a kis botjával...a sajtó...látszik hogy te is manipulálható vagy.persze amit mondanak az megtörténik.de most ne menjek emberek közé mert a múlthéten megerőszakoltak egy 18 éves lányt a városban vagy az ország másik felén megöltek valakit??!!ilyenek vannak és lesznek, de ne emiatt ne legyen kutyád.ha szeretetben nő fel egy állat akkor miért támadná meg a gazdáját?! még akkor sem ha az egyik gazdi nem szereti annyira mint a másik.nem fogod tudni lebeszélni...szerintem nem lesz semmi bajod ha lesz kutyátok.ha mégis vesztek meglátod szeretni fogod.látod amint csepredik, egyre több dolgot tud.és ha kell megvéd titeket,még a betörők ellen is.

mondok egy példát;anyukám undorodott a rágcsálógtól.kaptam még anno szülinapomra 2 mongol futó egeret.eleinte csak távolról nézte őket.aztán odáig jutott velük édesanyám hogy a vállán mászkáltak és puszilgatta őket.és amikor ezt elmesélte másoknak, mindenki csak fúúj...mert nem tudják milyen.