Finomkodva hogy lehet kutyát nevelni?

Leszögezném:nem vagyok híve a verésnek!

Egy staffordom van, mivel terrier elég önfejű, határozott falkavezér való neki.

Imádjuk és a család része, de kiskorától azt tanulja, hogy a helye a rangsorban legalul van utánunk és a gyerekeink után.

Nem szoktam megverni, de ha szükséges, erőteljes hangnemmel fegyelmezem és volt már példa, mikor még próbálgatta a határait, hogy a torkánál a földre nyomtam míg megadja magát.

A séta még most sem tökéletes, néha rájön pl. ha kutyát lát és akkor húz.

Egyik ilyen alkalommal fogtam és erőteljesen visszarántottam, ez mindig beválik a "lábhoz" kísérőszó mellett, ilyenkor észbe kap.

Ezt látván egy kicicomázott úri dáma mellettem elhaladva felháborodva megszólalt:

"Mi lenne, ha magát rángatnám meg így?"

Nos, én nem érzem, hogy rosszul nevelném a kutyám, hisz mindenki dicséri milyen engedelmes és kedves.

Szerintem egy ilyen erőteljes és irányításra hajlamos kutyával másképp, határozottabban kell bánni, mint mondjuk egy bolognesevel, vagy berni pásztorral stb., mert különben azt vesszük észre egy idő után, hogy ő uralja a családot.

Mit gondoltok?