Kutyáim verekednek, mit tehetnék?

Nekem két kankutyám verekedett össze mindig. Pontosabban az egyik bármilyen más kan kutyának nekimegy. Én nála sajnos idővel sem láttam semmiféle változást, nem nyugodtak le a kedélyek. Szinte végig ügyelnem kellett.

Ha egyik sem akar engedni a másiknak, szerintem nem fogják abbahagyni. A bullmasztiff kutyád is ivartalanítva van? Ha nem, lehet ez a baja a másiknak? Az biztos, hogy ivarérettek lettek, a befogadott kutyádnak valószínű ez a baja. Én őszintén szólva nem sok javulást jósolok a dolognak.

Szerintem ez komoly dolog, és kérd ki állatorvos vagy kutyapszichológus véleményét!! (Biztos van olyan weboldal ahol kérdéseket lehet feltenni és tényleg szakszerűen válaszolnak).

Én azt tanácsolnám, hogy ha lehet, vidd ki őket a szabadba mert lehet tényleg túl sok az energiájuk és egymással vannak elfoglalva. Ha egy szuka van és egy kan, azok sosem verekednek. Biztos hogy a vezérposztért megy a vita, két szuka-vagy két kan egy helyen összezárva...:( Közbe semmiképpen nem szabad avatkozni!! Vagy megvédeni egyiket a másiktól sem!!!! Attól tartok ki kell várnod milyen eredményre jutnak egymás között, és lehet, hogy durva vége lesz, bár nem tudom, milyen fajta a menhelyes, de a bullmasztiffról ezt olvastam a kutya.hu-n (ajánlom ezt az oldalt):

"Két azonos nemű bullmasztiff együtt tartása azonban kifejezetten veszélyes vállalkozás, mely csak addig a pontig problémamentes, míg el nem érik teljes fejlettségüket. Ettől kezdve számítani lehet rá, hogy előbb-utóbb konfliktusba keverednek egymással, ami nem vezet semmi jóra, mivel a bullmasztiff – nyilvánvalóan bulldogörökség velejárójaként – nem ismeri a vereség szót…"

Nekünk egy dobermann lány és egy németjuhász fiú kutyánk volt szintén kertes házban.A Dobi jött később még pici volt nem volt baj de ahogy nőtt ő akart lenni a főnök, és féltette a területét.Nagyon sokszor összeverekedtek és egy csak az segített hogy külön kerítettük őket.Néha próbálkoztam összeengedni de nem sikerült így élték le az életüket elkerítve egymástól..

Ugyhogy lehet hogy nálad is reménytelen lesz a helyzet:(

A kutyusok kb. ebben az időszakban "serdülnek", ami lehet, hogy az ivartalanítás ellenére is változást okoz átmenetileg a viselkedésében. A serdüléskor pedig, akár az emberek, önfejűbbek, kevésbé kezelhetők. Ugyanekkor fejlődik ki teljesen a területvédő magatartás. Szintén ebben a periódusban történik, hogy ha korábban szorongós vagy félős volt a kutyus, akkor a félénkség átmehet agresszióba is.

Véleményem, hogy az állatorvosok inkább biológiai oldalról képesek megközelíteni a problémát, hogy a jelenségnek lehet-e oka az ivartalanítás, vagy lehet-e befolyásoló tényező.

Szerintem nagyon sürgősen fordulj komoly szakértőhöz, kutyapszichológushoz, etológushoz, jó hírű kiképzőiskolához, még mielőtt rögzülne, vagy elmélyülhetne a probléma közöttük.