Kutyaiskola: konkrétan mi tetszik nektek benne?

Nagyon-nagyon rég az első kutyámmal az OMSE-nél kezdtünk.Ott rengeteg kutya van egymás hegyén-hátán,egyre kevés idő jut,nem szerettem nagyon.

A mostanival jártunk a Ceberosba rehab-szocira,nagyon jó volt,csak baromi messze van tőlünk és nincs autónk,BKV-val meg vagy 2 órás út volt.

Utána átigazoltunk a Strázsába,nekünk bejött,csak kicsit drága.

Végül az Aquincumi suliban kötöttünk ki,ez volt a legjobb,megismerkedtünk pl.a flyballal,nagyon élvezte a kutya.

Vidékre költöztünk itt kocsi nélkül nem tudunk egy sulit sem elérni sajnos.

Az én kutyámon nagyon meglátszik , hogy kutyaiskolába járunk , sokkal kiegyenslyozottabb lett , jobban tudom irányítani.Én is rengeteget tanultam (meg még sokáog fogok is) a kutyákról a 1,5 év alatt , de szeretnék még ennél sokkal többet tudni.

A másik dolog , hogy összebarátkoztam a tagokkal és kiképzőkkel így már nem csak a kutya miatt járok ki.Minden hétvégén kint vagyok , nagyon ritka ha nem megyek suliba , meg ha nem megyek akkor aznap hiányérzetem van :)

Amikor azt olvasom, hogy a kutyaiskola mennyire felesleges, és hogy otthon is meg lehet tanítani a kutyának az alapvető parancsszavakat, akkor mindig azon gondolkozok, hogy ezek a kutyák vajon akkor is megcsinálják e, ha nem otthoni környezetben vannak?

Szerintem nagyon hasznos, ha a kutya idegen környezetben, idegen emberek, és más kutyák között tanul meg a gazdira figyelni. Egyébként a Népszigetibe jártunk a kutyámmal.

Egyrészt kevés dolgot szeretek jobban, mint kutyák között lenni, baromi jót tesz testileg és lelkileg is, hogy ha fúj, ha fagy, hétvégén jópár órát kint töltök a friss levegőt. Kicsit kiszakadok a hétköznapokból és jó kis nyugodt, hulla fáradt kutyát viszek haza.

Másrészt nekem rengeteget segített a nevelésben, olyasmiket értem el a kutyámmal, amiket korábban el sem tudtam képzelni, hogy hogyan lehet. Nálunk az hatalmas szó, hogy mostmár bármilyen kutyával össze tudom engedni biztonságosan, le tudom rendezni azokat a helyzeteket is, mikor megtámadja egy kutya, anélkül, hogy bármelyik kutyának bántódása esne. Sőt, múlt hétvégén véletlenül tesztelnem kellett, és igen, le tudtam hívni a rohanó őzről, ráadásul akkor, mikor már megindult utána.

Sokkal minőségibbek a séták, mióta mindig új és új dolgot gyakorolunk közben, és baromi jó, hogy szavakkal tudom irányítani a kutyámat.

Az oktatók minden kérdésre válaszolnak, és nem láttak még reménytelen esetet. Nekem komoly gondjaim voltak a kutyámmal, és minden segítséget megkaptam a tanfolyamok alatt, és megkapok a mai napig.

Tanfolyami segítőként pedig baromi hasznos látni, ahogy mások dolgoznak, mert kívülről nagyon látszik, hogy mennyi mindent rosszul csinálnak, és az ilyen helyzetekben tökre felismerem a saját hibáimat is, egy-egy dolognál rájövök, hogy basszus ebben a szituban én ugyanígy bénázok, és magamat is tudom korrigálni.

Még zöldfülű koromban a volt Észak-Nyugati KKI-ben kezdtem.

most(OMSE) a neve. Szerettem odajárni, mert eléggé katonásra képezték a kutyákat és a gazdákat is. Ott sok gazda megtanulta a határozott viselkedést is, és önbizalmat is növelt.Rengeteget jártunk bemutatóra az ország különböző pontjaira. Tetszett mikor az IFA platóján utaztunk a kutyákkal Alsónémedibe.

Akkor már olyanokat is tanultunk, hogy szabadon kúsztatás,

Láb mellett folyamatos hátraigazodás, persze a kutya a seggén csúszva.

Rengeteg barátságot lehetett kialakítani.

Sokat jártunk kutyákkal kirándulni.

Utána a Békásmegyeri KKI-ba jártam, ott is különféle programokat szerveztünk.

Járőrverseny.

Esti szalonnasütés....stb