Én nagyon félek. ÉS ti?

Nem, mert egészséges és nekem ez a fontos.

Megtörtént, két nap után már túl voltunk rajta, nem olyan félelmetes, mint hinnéd... (Bár lehet kisérteties, mert az elsőnek anyum ste sírva mondta, hogy "aludj el..." hát megtörtént... :(( )

Én is félek ott mélyen belül :) de ez természetes^^ nagyon állatbarát vagyok:) de még van sok idő hátra,és nem szabad ezen gondolkodnod!!!:D élvezd míg ott van neked =))) addig jó míg azért pusztul el mert már nagyon idős..

Én nem sírtam nem búslakodtam soha mikor megdöglött a kutyám(ánk)! Ez az élet része, és az is nyugtatott hogy igazán gazdájaként viselkedtem, rendes körülmények között neveltem, és törődtem vele!Talán biztos valami kutyáknak létrehozott paradicsomban szaladgál valahol:)

most bele gondolni szörnyű de én nem ezeken szoktam rágódni hanem inkább sétálunk nagyokat :D és még fiatal a kutyusom :D LLL

Néha én is belegondoltam és már most érzem, hogy nagyon nagyon rossz lesz, de a kutyus még nincs egy éves.. és ha már rosszul néz rám akkor is hívjuk az állatorvost nehogy valami baja legyen. Nemrég nagyon csúnyán volt férges, engem kb a sírógörcs jött rám mert egyik bnőmnek a kutyája férgességben pusztult el, de szerencsére 3-4 nappal később már ugyanúgy szaladgált a kertbe mint addig. És nemsoká megint kap féreghajtót. :) És én is mindig azon vagyok, hogy maximálisan egészséges és boldog legyen :) És mindig megadom neki a maximumot amit tudok mert ő húzott ki egy nagyon rossz időszakból és mai napig csak akkor tudok őszintén mosolyogni amikor ránézek és vele vagyok. :))

Tudod, ez a természet rendje.