Szeretném ezt kutyát!

Ezeket mondd el anyukádnak, amiket ide leírtál. Hogy jót tenne a betegségednek, megvennéd saját pénzből a kutya kellékeit (nyakörvet, pórázt stb.) és, hogy nem lennél olyan egyedül.

Amúgy a betegség ellenére el tudnád látni őt? Nem ártana kivinni sétáltatni legalább heti pár alkalommal. Nem elég neki, ha csak a kertben van. Ha nincs levezetve az energiája, könnyen előfordulhat, hogy megrág dolgokat.

Amúgy mi lenne, ha inkább egy felnőtt, kisebb testű kutyát néznél magadnak menhelyről? A dolgozók biztos tudnának ajánlani neked egy olyan kutyát, ami már szocializálva van, szobatiszta, tud pórázon közlekedni stb. Így sokkal kevesebb gond lenne vele.

Azt nem értem, hogy százezer éve irogatod itt, hogy ki fogsz járni menhelyre segíteni, sétáltatni, tanítani, takarítani, etetni. Miért nem kezdted el még mindig? Ha az anyukád azt látná, hogy becsületesen, elhivatottan kijársz kutyázni, minden szabadidődet ott töltöd, akkor egy idő után biztosan elhinné, hogy tudnád gondját viselni egy kutyának.

Kinéztél már két menhelyet a környéken. Tessék becsületesen kijárni, így a kutya iránti vágyad is csökken, hiszen lesz lehetőséged rendszeresen kutyázni, és segítesz is.

De ne a két jelölted miatt járj ki, hanem kutyázni járj ki! 16 évesen még nem mehetsz el hétvégén délután? Ne kutyáért rágd anyud fülét, hanem azért, hogy hadd járj ki kutyázni. Nagyobb az esélyed arra, hogy hétvégén elmehess nappal pár órára, mint arra, hogy az ő életébe beköltöztess egy új lakót. Ezt meg simán el tudod magyarázni anyukádnak. A kortársaid számítógépeznek, dohányoznak, buliznak, te pedig a friss levegőn szeretnél lenni kutyákkal. Biztos, hogy meg fogja engedni.

Aztán ha látja, hogy komoly a szándékod, és hóban, fagyban esőben is kijársz minden hétvégén, akkor egy fél-egy év múlva már biztos lesz abban, hogy meg lehet benned bízni és tényleg ellátnál egy kutyát.