Felelős vagyok érte egész életében, ezt megfogadtam és így is gondolom! Tényleg választanom kell?

Hasonló cipőben jártam jó pár éve én is. Gyerek fejjel neveltem az első kutyám, így sok mindent elrontottam (ezt csak a következő kutyámnál láttam be, ekkor éreztem mekkora különbség van kutya és kutya közt), lett egy megbízhatatlan kutyám, akinek ha nem tetszett valami odakapott az embereknek, támadott minden kutyát.

Tudtam, hogy rossz természete van, de az én hibámból. 9 éves volt a kutya mikor megszületett a gyerekem. Egy percre se merült fel, hogy megváljak a kutyámtól. Nagyon kellett figyelni, nem hagyhattam őket kettesben. Sok nehézséggel járt, de sose bocsátottam volna meg magamnak, ha megválok a kutyámtól, akiért én vállaltam felelősséget. Tiltani nem tiltottam a gyerektől a kutyám, engedtem neki, hogy szaglássza, felügyelettel mellé fekhetett az ágyon. Nem mondom, hogy megszerette, de elfogadta. Mikor a gyerek nagyobb lett ő is megtanulta, hogy nem kell nyúzni a kutyát. Próbáltam erősíteni a kapcsolatukat, pl. "dobálhatta" a kutyának az 1-2 éves gyerek a labdát, adhatott neki jutalomfalatot stb. Majdnem 5 évig voltak így együtt, ezalatt egyszer fordult elő, hogy odakapott a gyereknek.

Ha szereted Mazsit akkor ne add oda senkinek!

Te vagy a gazdája, neveld meg! (és kérdd hozzá szakember segítségét!)

Vidd suliba is, de jó lenne ha a kiképző eltöltene veletek otthon egy kis időt, hogy minnél többet tudjon segíteni.

Ez most már nem játék, nem: Jaj, meg kellene nevelni a kutyámat! hanem sűrgősen tenned kell valamit!

A gyerek lassan megtanul kúszni-mászni és fizikai képtelenség napi 24órában 100%-an figyelni a kutya-gyerek párosra...

Nem teljesen értem azt a hozzászólásod, hogy már te sem bírnád elviselni, ha ott maradna nálatok. Jelzem, ezzel VÁLASZTOTTÁL. Így szerintem képmutatás azt mondani, hogy jaj, de szereted, meg a szőrös gyereked, meg mit tudom én, ha úgy döntöttél már magadban, hogy a kutyának mennie kell.

Amúgy szerintem a gyereket meg a kutyát is meg lehet tanítani a helyes viselkedésre, a kutyaszőrtől meg nem lesz baja a babának, ez biztos. Szóval nyilván meg tudnád oldani a helyzetet, ahogy sok más kutyás szülő megoldotta már, csak te nem megoldást akarsz, hanem új azdát a kutyának, hogy megnyugodjon a lelkiismereted és meg is tudj válni tőle egyszerre.

Az jó, ha így döntöttél... sok sikert és kitartást, szerintem ha részletkérdésekben megakadsz, akkor is kapsz majd rá itt választ.

Amúgy próbáld meg azt, hogy amikor a kutya a gyerek közelében van és jól viselkedik, akkor adsz neki jutalomfalatot, szóval hogy jó emlékek kötődjenek nála a babához. Később már azt is meg lehet próbálni, hogy a baba kezéből veszi el szépen, óvatosan a kaját, az is segíthet.

Nagyon örülok a döntésednek! Találtam két cikket, amiről a kérdésed jutott eszembe: [link]

[link]