Hiányzik a kutyusom aki meghalt, hogy dolgozzam fel?

Sziasztok!

Tudom, hogy régi kérdés, de úgy döntöttem, ide írom a gondolataimat, hogy ha valaki idetéved, el tudja olvasni. Ez mindenkinek szól aki ebben a helyzetben van, és gyászolja a kutyusát.

Pontosan tudom, mit érez ilyenkor az ember, ugyanis 2 napja vesztettem el az én drága kiskutyámat.

Úgy kell gondolni az elhunyt kutyusra, mint egy kis ajándékra. Mindenki tudja, hogy az ember sokkal tovább él, mint a kutya. De amíg a kutya él, megédesíti az ember életét. Amikor barátunk meghal, természetes, hogy nagy űrt hagy maga után, és elkeseredünk. De ő már jó helyen van.

Tény, hogy fizikailag többé nincs mellettünk. Nincs több közös séta, nincs több simogatás, nem játszhatunk vele többé soha. Viszont a kis lelke mindig ott van velünk, örökké. Ha egy ember és egy kutya lelke összeforr, azt már semmi nem választhatja szét. A kutyus mindig velünk lesz.

Gondoljunk arra, mennyi mindent tanulhatunk tőle. Vonjuk hát le a tanulságokat, hogy meglegyen a barátunk célja: hogy általa jobb emberré váljunk.

Ezt mind el kell értenünk, és úgy élni tovább.

Azonban mindezek ellenére a halála utáni időszakban nagyon rosszul érezzük magunkat. Fáj a változás. Ezt nem kell tovább ragozni. Úgyhogy amíg úgy érezzük, hogy kell, sírjunk csak nyugodtan.

Az idő minden sebet begyógyít. Minden esetben változó, hogy mikor jutunk el arra a pontra, amikor úgy érezzük, hogy mindezt sikerült megérteni, és megnyugodtunk. De egyszer eljön ez a nap is.

,,SZIVÁRVÁNYHÍD

A Menyországot a földdel egy híd köti össze, amelyet Szivárványhídnak neveznek.

A híd innensõ oldala a lágy zöld fûvel borított dombok, hegyek és völgyek földje. Ha egy állat meghal, aki nagyon közel áll valakinek a szívéhez, a halála után a Szivárványhídhoz megy. Itt mindig van elég víz és eleség, folyton lágy tavaszi szellõ fújdogál.

Az öregek megfiatalodnak, a sérültek újra épek és egészségesek lesznek, pont olyanok amilyennek álmunkban látjuk õket nap mint nap, vagy amint emlékeinkben újra és újra elõjönnek. Napjaik önfeledt játékkal telnek, boldogságuk mégsem teljes mivel mindegyiküknek hiányzik az a pótolhatatlan személy, akit maguk mögött hagytak.

Nap mint nap játszanak és rohangálnak, de eljön a nap, amikor egyikük hirtelen megáll. Fénylõ szemei a messzeséget fürkészik, vágyakozó teste remegni kezd. Hirtelen kitör a csoportból, és szinte repül a zöld fû fölött egyre gyorsabban és gyosabban. Észrevesz Téged, és amikor te és különleges barátod újra találkoztok összeölelkeztek az örömteli újraegyesülésben, és soha nem váltok el többé. Az öröm csókjai záporoznak arcodon, kezed újra simogatja a szeretett fejet, és végre újra belenézhetsz azokba a bizalommal teli szemekbe, amelyek oly régen távoztak az életedbõl, de a szívedbõl nem hiányoztak soha.

Együtt mentek át a Szivárványhídon. ''

,, Nem haltam meg, csak aludni mentem,

Nem hagytam itt senkit, csak előre mentem. ''

"Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok, hiszen Napként az égen nektek ragyogok.

Ha szép idő van, s kék az ég, jusson eszetekbe sok szép emlék.

Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok, inkább a szép dolgokon kacagjatok.

Ha telihold van, az értetek ragyog, s azt jelenti, hogy boldog vagyok.

Ha hullócsillag száll az éjféli égen, akkor mondjatok egy imát értem.

Én is imát mondok majd értetek, hogy boldog lehessen szívetek.

Ha Rám gondoltok, soha ne sírjatok, hiszen a szívetekben jó helyen vagyok!"

Kitartás!

Kedves 56%-os, kimondhatatlanul hálás vagyok ezért a válaszodért, noha nagyon megríkatott :)

Mentettem is, mert vigasztaló olvasni a soraidat most, amikor olyan friss még a sebe az embernek.

Köszönöm!