Kisbaba mellé, nem gond egy kis tacsi?

nem ha marad idd rá is.

Persze szoktatni kell, de abszolút megoldható!

Esetleg érdemes szakember tanácsát kérni!

Az utolsó válaszadó tényleg nem mondott hülyeséget.

Amikor én pici voltam akkor engem is egy anya kutyus nevelt és bármennyire is hihetetlen az udvarban szánkón húzott élen igaz nem sokáig =) de húzott egy darabig! mindig másztam utána és most én vigyázok rá mert öreg!=)

A lány megfogja érteni a kisbabát, a fiú nem biztos!

1. Ha a kutya féltékeny, azt is a fogával/harapásával fejezi ki. Ezért fontos a nevelése és hogy időt szánj rá. Ő is szeret és örül/elvárja hogy foglalkozz vele

2. nem mindegy,hogy ismerkedik meg egy kutya egy kisemberrel.

Kutyusok általában felnőtt embereket látnak életük során, őket elfogadják, látták hogy kell viselkedni vele. Gazdija is jellemzően felnőtt.

Neki egy baba,kisgyerek kvázi nem ember, azaz akár egy másik állat is lehet (így fogja fel). Ugyanannyira nem tudja hogy viselkedjen elsőre vele, mintha lovat, vagy bármi más, jelentősen eltérő méretű állattal találkozna.

Szerencsés, ha kiskorában, még az anya kutya közelében látta, hogy az anyja hogy reagál egy kisgyerekre.

Ezért is fontos megnézni, milyen szülőktől érkezik egy kutyus.

Megjegyzés:

bár több kutyám volt és van is, pont a tacskóm harapott meg kiskoromban. Sebes volt a feje, amit nem láttam és megsimogattam. Ott harapott ahol ért.

Utána röstellte és elspurizott :)

Persze ettől még szerettem, de jó példa, kutyánál a harapás ösztönös: nagyon fél/fáj valszeg harap.

Hát, biztos tacskót akarsz?Szerintem nem a legjobb ötlet...kivéve persze abban az esetben, ha tapasztalt kutyás vagy. (értsd: minimum egy kutyával csináltál már engedelmességi vizsgát)

Nekem volt tacskóm, gyerek mellé nem vennék. Gondold meg jól, ez a kutya 10-15 évig a társatok lesz! Az ilyen kistermetű vadászkutyák nagyon élénkek és önfejűek, gyerek mellé igazán az őrző-védő vagy a terelőkutyák valók.