Hogy szoktattad szobatisztaságra a kutyádat?

Bottal,összecsavart újsággal, vagy ami épp kéznél volt...

A simogatástól meg jutalomfalatkától nem fog rászokni a vécére.

én megfigyeltem,h mennyi idő utána kell neki.Pl. adtam neki enni,inni 10kor,megfigyeltem,h mennyi idő után pisil.Neki kb.3/4 óra volt.És azután,h mindig etettem,itattam,fél óra múlva mentünk is ki az udvarra.

Reggel, ahogy felkelek az az első,h kiviszem,este is lefekvés előtt.A kiskutyák többször wécéznek,mint a felnőtt kutyák.Az almot az enyém sem szokta meg.Ja és ahoá pisil a lakásban,annak a helyét jól tisztítsátok ki,mert ha érzi a szagot,akkor oda fog menni. rem sikerülni fog nektek is megtanítani mihamarabb. :)

Sok türelem és megértés! Beaglem van, nehezen lett szobatiszta.

Ne bántsd, mert nem fogja érteni miért kapja. És csak tőled fog félni.

Az enyimé magától szobatiszta lett.Egyszer kétszer megdicsértem ha lent végezte el.Lakásban meg nem szóltam érte semmit csak feltakarítottam :D

Előző kutyánknál néha mondtuk,hogy nem szabad.De amíg kicsik nem zárnak rendesen az izmaik ezért pisilnek kailnak be .

Alomra talán úgy tudod,hogy teszel bele egy kis pisit,hogy ott legyen a szag neki.De "homokozni" imádnak a kölykök,majd kinővi :D

Megnézném, hogy szoktatod rá kutyaeledellel a kutyádat arra hogy a dolgát az alomba végezze...

Mellesleg nem megverem,max. rásuhintok.

Kezdő kutyás voltam, ő az első kutyám. Semmit sem tudtam a kutyáról, csak azt, hogy szeret a társaságomban lenni, és nem akar tőlem elszakadni egy pillanatra sem. Odapipilt a szőnyegre, pedig nyitva volt az ajtó, kimehetett volna. De nagyon kicsike volt, két napja nálam, és már akkor is sok kilós...én pedig csináltam egy nagy hibát, amit tudom, hogy nem lett volna szabad, de hosszútávon hatásosnak bizonyult, mert soha többé nem csinált ilyesmit.

Rácsaptam az orrára. Méghozzá elég határozottan, igaz, csak egyszer. A kölyök orra vérezni kezdett, és ettől annyira megijedt, hogy riadtan forogni kezdett, és hangosan sírt. Én is megijedtem, felkaptam, mint egy kis koffert (csak két kézzel bírtam el), és kicipeltem a folyosón keresztül a fürdőbe, mert nem tudtam, mit csináljak a síró kiskutyával. Lemostam, ölelgettem, vígasztaltam, ő meg a cicimnek nyomta a fejét, a bal oldalon (utóbb megtudtam, hogy az anyja szívdobogását kereste szegénykém). Aztán megnyugodott, hamar elállt a vérzés, és a kutya soha többet nem pisilt be. És az orrát azóta is félti tőlem, ha dühös vagyok rá, azonnal lenyomja a földre a fejét, hogy bocsánatot kérjen. De most hat éves, és többet nem ütöttem meg. Mindketten megtanultuk a leckét.