Kutya megkapja a gyereket?

#12 a gyerek érzései vegyesek a kutyával kapcsolatban, ezt nekik is tudniuk kell, mivel jelzi nekik, hogy kellemetlen neki, mikor harap a kutya. De azt is ő mondta nekik, hogy vegyék pórázra a kutyát, mert a kutya elszaladt tőlük séta közben és nem ment vissza behívásra, így egyikük a kutya után futott. Annyi volt arra is a reakció, hogy a gyereket végül visszavitték a nagyszülőkhöz, hogy akkor nem kell neki velük sétàlnia, ha így nem akar. Azt nem akarom tudni mi van olyankor, ha csak egy felnőtt van a kutyára és a gyerekre és akkor szökik el a kutya.

Szóval sok sebből vérzik ez az egész, de nem szeretném, ha a gyereket ez a helyzet traumatizàlná, főleg, hogy nekünk is van itthon egy kutyánk.

Az a baj #18, hogy nem ez volt az egyetlen alkalom, amikor azt hallottam vissza a gyerektől, hogy a kutya csipkedte/harapdálta. És nekem kicsit fura, hogy mindig csak ott jön ez elő, mert ha én viszem lovak/macskák/kutyák/madarak stb. közé akkor tud viselkedni, be tudja tartani a szabályokat. Mindig csak ennél az egy kutyánál sikerül elérni, hogy az állat besokalljon?

Ez azt feltételezné, hogy máshol nem kínozza az állatokat, de ezt az egyet feszt. A mi 5 kilós kutyánkat nem bántja, de egy 20+ kilóssal leáll kekeckedni.

Minden rosszindulat nélkül, de szerintem van különbség kutya és kutya között, amiről nem az állat tehet, pl. hogy hiányos a szocializációja/rossz az idegrendszere/reaktív. A gyerekre való tekintettel igyekeztem anno utánajárni honnan lenne érdemes venni. A fajta kiválasztása után találtam egy kennelt, ahol a kiskutyák születésüktől kezdve gyerekek mellett vannak. Mikor megnéztem a kutyát láttam hogy viselkedik az enyémmel kb. egykorú gyerekkel, láttam, hogy nem kapkodja, nem harapja, stb. Úgy gondoltam ez a 0. lépés ahhoz, hogy normálisan együtt tudjunk élni, hogy a kutyának legyen ilyen téren egy alap szocializációja. Persze még ilyen helyzetből kiindulva is el lehet rontani egy kutyát, de minden nap foglalkozok vele és még így is csak felügyelet mellett játszhatnak, stb.

Egy olyan kutyáról, aki a menhelyen nőtt fel, anélkül, hogy látott volna kisgyereket, szerintem nincs ember, aki reálisan megmondaná hogyan viszonyul majd a gyerekekhez. És igen, a gyerekek koruknál fogva hangosak, csapkodnak, ugrálnak, nem fognak mindig csendben lenni és vigyázzban állni. Vannak kutyák, akik ezt nem bírják, amivel szerintem semmi probléma nincs alapvetően, DE azok nem kisgyerekes családba valók, VAGY pedig rohadt sok munkát és odafigyelést igényel az együttélés. Én itt sem a rohadt sok munkát, sem az odafigyelést nem látnám. A kutyáink kb egyidősek és oké, ne legyen “túlképzett” egyik se, de mikor az óvodás gyereknek feltűnik, hogy a kutya amúgy neveletlen, nem tud alapengedelmességi dolgokat, akkor ott szerintem nem valósul meg még az alap figyelem és oktatás sem. Ez nem gondolom, hogy légből kapott, az előző kutyájuk is neveletlen volt, csak nem jöttek ki ilyen problémák, mert már öreg és nyugodtabb volt, nem egy éppen felnőtt kutya.

Innentől kezdve mondhatnám, hogy leszarom miért kapdos a kutya, oldják meg, de szeretnék egy megoldást, hogy a gyereknek mit mondjak, hogyan reagáljon/mit ne csináljon. Viszont szerintem elnézve más állatokkal hogy viselkedik nincs olyan gázos elem a viselkedésében, amire egy jól szocializált, jól nevelt, egészséges, kiegyensúlyozott kutyának így kellene reagálnia. Az szerintem nem megoldás, hogy legyél kussban és ne tegyél hirtelen mozdulatot, mert ő egy gyerek, aki bizony ha gondol egyet elkezd ugrálni vagy futkosni és még korából fakadóan képtelen arra, hogy napokon keresztül 0-24 kontrollálja az összes, számára még természetes megnyilvánulását.