Fogadnál menhelyről örökbe öreg kutyust?

Én egyszer majdnem befogadtam egyet, az előző kutyám halála után, de lebeszéltek, merthogy még egy kutyát elveszíteni ilyen rövid időn belül nagyon rossz lenne. Ő 12 éves boxer volt, neki már tényleg nem volt sok hátra.

De mostanra már másképp gondolom. Ha 12 éveset nem is, 6-8 éves keveréket még simán befogadnék, következőre valószínűleg ezt fogom tenni. Ők már pörögnek annyira, sok mindenen túl vannak, hálásak mindenért. Ráadásul ismered az esetleges betegségeit, már kialakult a jelleme, nem zsákbamacska.

De azért némi kutyához értés nem árt hozzájuk.

Személy szerint nem fogadnék örökbe öreg kutyust, mert ha megszeretem, nagyon rossz lesz, hogy nemsokára elveszítem. Inkább hoznék ki egy fiatalt az Illatos útról, vagy hasonló intézményből (nem menhely), akit különben elaltatnának.

Persze lehet, hogy mire annyi idős leszek, mint a kérdező, már máshogy látom a dolgot. Mindenesetre akár fiatalal, akár öreg kutyát fogadsz örökbe, mindenképpen jót teszel vele.

Szia!

Én mindig tartottam attól, hogy elveszítem egy állatomat. (volt papagáj, hörcsög.) Most van egy cicám, és befogadtam egy 4 éves kutyát. Amikor elhoztam, azt mesélte nekem akitől elhoztam, hogy soha nem értette miért kell egy haldokló kutyuhoz kimenni (mert ő is nehezen viselte az állat halálát). Aztán rájött, hogyha csak 2 percig is tud vele lenni mielőtt elhunyna, akkor legalább az utolsó 2 percét boldoggá tette, hogy nem egyedül pusztult el. Én ezt igyekszem megfogadni és így szemlélni a dolgokat, de ez csak hosszú idő után megy szerintem.

Úgyhogy igen, én befogadnék, mert ha rövid időre is de boldoggá tehetem. És szerintem ez a fontos.