A kutyák szeretik, ha megölelik őket? Bővebben lent.

Vannak bújós kutyák, ez nem idomítás kérdése. Az én labradorom nagyon szereti az ölelést. Minden reggel meghatódom, amikor kimegyek az óljához, és ő már ott vár. Lehajolok, hogy megsimogassam a fejét, ő meg ül, és nekem dől. Mikor a mellkasát simogatom (azt különösen szereti), felemeli a mancsait, és mintha átölelné a kezemet, úgy fogja körbe a mellső lábaival. Ha pedig leguggolok hozzá, a fejét a vállamra nyomja, a mancsát pedig a combomra teszi. Olyan aranyos, ha nem hajolok le hozzá, azt a nagy busa fejét a lábfejemre teszi, a két praclija közé, és nyomakszik, időnként meg felkapja a fejét, mintha azt kérdezné: Miért nem simogatsz??? Ha meg leülök a lépcsőre, oldalról közelít, és az ölembe teszi a fejét. Éppen csak nem dorombol, amikor simogatom. :)

A gyerekeket is nagyon szereti. Félnek tőle, mert akkora, de ha simogatják, hozzájuk is bújik, dörgölődzik a lábukhoz.

Roppant barátságos, és nagyon szeretetéhes, pedig mindig ajnározva volt, sohasem volt híjján a kapott szeretetnek. Csak szerintem ő így fejezi ki az érzelmeit.

Az én tapasztalatom a következő.

Volt egy kutyám, már nem él. Ő nagyon szerette. Leguggoltam hozzá és megölelgettem és kedves dolgokat mondtam.

De észre vettem, hogy nyilvános helyen nem szerette. Egyszer kipróbáltam, hogy más kutyák is voltak és akkor édibédiztem meg ilyenek. Szabályosan menekült.

Olyan érzésem volt, mintha ciki lett volna neki.

Most macskám van. Ha felveszem akkor menekül, de előtte belém harap. Mindig mondom neki, hogy egy nagy ganaj, mert mindent megkap és én csak annyit kérek tőle, hogy néha megölelgethessem.

Olvastam Csányi Vilmos könyveit és abból az jön le, hogy bizony elég öntudatosak az állatok.