Mire utal ha így viselkednek a kutyák?

Nekem egy 5 éves tacskó jellegű keverék kutyám van, menhelyről hoztam kölyökként, és 1-2 évig csak velem élt, így ő nagyon ragaszkodik hozzám.

A feleségemnek egy 10 éves cane corsoja van, 3 éve élünk együtt.

Ha a feleségem utasítja a kutyákat mindkettő előbb rám néz, ha nem csinálok semmit akkor csinálják azt amit a feleségem mond. (ha nem vagyok ott akkor is hallgatnak rá)

Az esti sétánál gyakran be kell ugranunk a kisboltba, és mivel mellette van egy kocsma is a feleségem 100-150 méterre áll meg a kutyákkal amíg én bemegyek. (a sok kint lófráló alkesz okán marad távolabb)

Azt mondta hogyha nem vagyok ott nem tudja őket arrébb se vinni, mert csak néznek utánam, meg nem akarnak elindulni semerre, amikor meg jövök vissza úgy örülnek mintha 2 hete nem láttak volna.

Régebben néha a feleségem ment be, őt is ugyan úgy nézték, meg örültek mikor visszajött, de én például sokszor fel-alá sétáltam velük amíg vártunk, nekem nem volt ilyen gondom, hogy nem mozdultak.

Ha otthon vagyunk, és ideges vagyok vagy kiabálok akkor mindig elbújnak előlem (soha nem ütöttem meg egyiket sem!) ha a feleségem kiabál (aki amúgy hangosabb mint én) akkor nem futnak szét meg bújnak el.

Illetve ha én vagyok ideges akkor néha még a feleségem védelmét is keresik hozzá futnak oda. (leginkább akkor ha ők csináltak valami rosszat)

De ha én másra vagyok ideges, mert mondjuk nem tudom, megkarcolva találom a kocsimat reggel és mondom hogy a rohadt büdös kv életbe már menekülnek.

A kérdésem az, hogy ez így megfelelő vielkedés a kutyák részéről? A feleségemet is ugyan úgy maguk elé teszik a falka sorrendben, nem nézik őt kevesebbnek nem? Csak én vagyok az első számú falkavezér nekik, és vele azért kezelik lazábban a szituációkat nem?